Sniffyction – egy bohókás magyar csajbanda
A Sniffyction csak csajokból álló banda pár éve alakult, szókimondó, vagány leányzókból, akik imádnak zenélni és angolul írják a dalaikat. Nemrég jelent meg az első klipjük!
Vadulás és rock ‘n roll: Boxie énekel, Emma basszusgitározik, Barbi dobol és Bori gitározik.
Nagyon bohókásak a csajok, sokat nevettem a válaszaikon, a zsigerből, őszintén jövő megnyilvánulásaikon. Ez a hangulat átjön a zenéjükön is…
– Hogyan állt össze a banda? Régóta ismertétek egymást?
– Bori és Emma egy suliba jártak és kitalálták, hogy közös zenekart alapítanak, amit már komolyan is vesznek. Folyamatos tagcserék után, Boxie-ra a csinterneten találtak rá egy közösségi oldalon. Ő akkor Miskolcon lakott, de aztán úgy alakult, hogy felköltözött Budapestre körülbelül egy héttel azután, hogy Emmáék írtak neki. Végül már csak a dobos személye volt kérdéses… Barbival korábban már próbáltak még a Boxis felállás előtt, csak valahogy megszakadt a kapcsolat, de aztán újra összefutottak, és akkor már Barbi nem menekülhetett…
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
– Kinek hogyan jött a zenélés az életébe, és miért az adott hangszert választotta?
Boxie: – Egyszerűen csak megtetszett a gitár, és amikor karácsonyra kaptam egy kis pénzt, elmentem és vettem egy gitárt. Utána totál örültem, mert így meg tudtam tanulni a kedvenc bandáimnak a riffjeit. Az éneklés is csak úgy jött, mert jó dolog, és jó csinálni…
Barbi: – Én meg mindenféle CD-t hallgattam, amit a Hammerworld újsághoz adtak. Amikor gimis voltam, az egyik magazinban volt egy Primar fear – sign of fear című szám, és csak amiatt kezdtem el dobolni. Korábban eszembe sem jutott a zenélés, a dobolás meg főleg!
Bori: – A nagybátyámnak mondtam egyszer, hogy szívesen gitároznék, nem tudom miért, csak úgy. Ezért a szülinapomra nekem adta a régi, életveszélyes (a húrláb lepattanófélben volt) akusztikusát – így nem kellett ajándékot vennie és megszabadult egy limlomtól.
Emma: – Egy nyomi kislány voltam és arról álmodoztam, hogy majd egyszer menő leszek. A gitározás jó ötletnek tűnt, mert szerettem a zenét. Így elkezdtem gitározgatni olyan 11-12 évesen és a csintertneten együttest szervezni…
– Milyen más bandákban játszottatok már?
Barbi: – A Devan nevezetű zenekarban, aztán volt egy Stone Sour tribute band-om is.
Boxie: – Nekem volt egy tiszaújvárosi bandám, a Geronimo, amely egy kicsit punkosabb volt, utána pedig a Skyjack Miskolcon, ami kb. két évig tartott, és megnyertünk egy tehetségkutató versenyt is.
Emma: – A Grabanc Kukaradzsát egy barátnőmmel alapítottuk általánosban, ahova aztán Borit is szívesen befogadtuk. Majd sok kínlódás történt mindenféle emberekkel, mindenféle néven, mire sikerült a Sniffyt összehozni.
Bori: A Grabanc Kukaradzsa előtt nem játszottam semmilyen valamirevaló zenekarban.
– Mikor álltatok össze? … vagy marad az „…. egyszer régen, egy messzi-messzi galaxisban”? – az internetes bemutatkozást idézve…
– Hú már több, mint két éve………
– Most jelent meg az első klippetek. Hogyhogy angolul?
– Angolul írjuk a dalokat, ahogy a White Phonet is, mivel ez egy angol szleng kifejezés okán íródott dal, ezért nem is lehetett volna magyarul összehozni, mert ez volt az alapja. Ha sokat iszol jönnek, a rókák – erről szól a szám.
Igazából meg sem fordult a fejünkben, hogy magyarul írjunk. Nem azért, mert annyira jók lennénk angolból, csak jobban illik a zenénkhez és nagy álmaink vannak – szeretnénk külföldön is játszani…
– Ki írja a dalokat? Milyen a munkamegosztás, a közös ötletelés?
– Néha összeülünk és közösen, de általában valaki előáll egy riffel és azt próbáljuk szépítgetni tovább, együtt.
– Olvastam, hogy sok zenekar inspirál benneteket. De van igazi közös kedvenc?
– Igen, elég eltérő bandákat is hallgatunk. De amiket mind nagyon szeretünk az a Skid Row, a Mötley Crüe és a Motörhead.
– A régi/új csajbandákkal hogy álltok? Van példaképetek?
Boxie: – A Girlschool a legnagyobb kedvencem, irtó király a zenéjük és jó fejek is, de sok más csajokból álló bandát is szeretek…
Emma: – Nem vagyok oda a csajbandákért, de csak azért, mert a női hang általában nem illik a rock zenék alá, csak a rekedtesebb féle. Brody Dalle kivétel és a Runawayst is szeretem.
Bori, Barbi: – Mi inkább a fiúbandákat szeretjük.
– Mik a jövőbeni terveitek?
– Sok dalt írni, felvenni őket, aztán meghódítani az egész világot!!!
– Valamelyikőtöknek van a motorozással kapcsolata?
Bori: – Nincsen, de nem is szeretném, hogy legyen, mert kicsit félek tőle.
Boxie: – Szeretnék egy szép napon motorozni majd, de még nincs sajnos jogsim se, meg elég csóró is vagyok, de nagy álmom! Kell majd egy chopper mindenféleképpen, és akkor boldog leszek!
Barbi: – Nem akarok motorozni.
Emma: – Nekem volt egy kis motorom még mikor cuki baba voltam, azt nagyon szerettem. Egy olyan műanyag lila-zöld gyerekmotor jó lenne a méretemben, de igazit nem szeretnék.
