fbpx

Sniffyction – egy bohókás magyar csajbanda

SniffyctionA Sniffyction csak csajokból álló banda pár éve alakult, szókimondó, vagány leányzókból, akik imádnak zenélni és angolul írják a dalaikat. Nemrég jelent meg az első klipjük!

Vadulás és rock ‘n roll: Boxie énekel, Emma basszusgitározik, Barbi dobol és Bori gitározik.

Nagyon bohókásak a csajok, sokat nevettem a válaszaikon, a zsigerből, őszintén jövő megnyilvánulásaikon. Ez a hangulat átjön a zenéjükön is…

Hogyan állt össze a banda? Régóta ismertétek egymást?

– Bori és Emma egy suliba jártak és kitalálták, hogy közös zenekart alapítanak, amit már komolyan is vesznek. Folyamatos tagcserék után, Boxie-ra a csinterneten találtak rá egy közösségi oldalon. Ő akkor Miskolcon lakott, de aztán úgy alakult, hogy felköltözött Budapestre körülbelül egy héttel azután, hogy Emmáék írtak neki. Végül már csak a dobos személye volt kérdéses… Barbival korábban már próbáltak még a Boxis felállás előtt, csak valahogy megszakadt a kapcsolat, de aztán újra összefutottak, és akkor már Barbi nem menekülhetett…

Kinek hogyan jött a zenélés az életébe, és miért az adott hangszert választotta?

Boxie: – Egyszerűen csak megtetszett a gitár, és amikor karácsonyra kaptam egy kis pénzt, elmentem és vettem egy gitárt. Utána totál örültem, mert így meg tudtam tanulni a kedvenc bandáimnak a riffjeit. Az éneklés is csak úgy jött, mert jó dolog, és jó csinálni…

Barbi: – Én meg mindenféle CD-t hallgattam, amit a Hammerworld újsághoz adtak. Amikor gimis voltam, az egyik magazinban volt egy Primar fear – sign of fear című szám, és csak amiatt kezdtem el dobolni. Korábban eszembe sem jutott a zenélés, a dobolás meg főleg!

Bori: – A nagybátyámnak mondtam egyszer, hogy szívesen gitároznék, nem tudom miért, csak úgy. Ezért a szülinapomra nekem adta a régi, életveszélyes (a húrláb lepattanófélben volt) akusztikusát – így nem kellett ajándékot vennie és megszabadult egy limlomtól.

Emma: – Egy nyomi kislány voltam és arról álmodoztam, hogy majd egyszer menő leszek. A gitározás jó ötletnek tűnt, mert szerettem a zenét. Így elkezdtem gitározgatni olyan 11-12 évesen és a csintertneten együttest szervezni…

Milyen más bandákban játszottatok már?

Barbi: – A Devan nevezetű zenekarban, aztán volt egy Stone Sour tribute band-om is.

Boxie: – Nekem volt egy tiszaújvárosi bandám, a Geronimo, amely egy kicsit punkosabb volt, utána pedig a Skyjack Miskolcon, ami kb. két évig tartott, és megnyertünk egy tehetségkutató versenyt is.

Emma: – A Grabanc Kukaradzsát egy barátnőmmel alapítottuk általánosban, ahova aztán Borit is szívesen befogadtuk. Majd sok kínlódás történt mindenféle emberekkel, mindenféle néven, mire sikerült a Sniffyt összehozni.

Bori: A Grabanc Kukaradzsa előtt nem játszottam semmilyen valamirevaló zenekarban.

Mikor álltatok össze? … vagy marad az “…. egyszer régen, egy messzi-messzi galaxisban”? – az internetes bemutatkozást idézve…

– Hú már több, mint két éve………

Most jelent meg az első klippetek. Hogyhogy angolul?

– Angolul írjuk a dalokat, ahogy a White Phonet is, mivel ez egy angol szleng kifejezés okán íródott dal, ezért nem is lehetett volna magyarul összehozni, mert ez volt az alapja. Ha sokat iszol jönnek, a rókák – erről szól a szám.
Igazából meg sem fordult a fejünkben, hogy magyarul írjunk. Nem azért, mert annyira jók lennénk angolból, csak jobban illik a zenénkhez és nagy álmaink vannak – szeretnénk külföldön is játszani…

Ki írja a dalokat? Milyen a munkamegosztás, a közös ötletelés?

– Néha összeülünk és közösen, de általában valaki előáll egy riffel és azt próbáljuk szépítgetni tovább, együtt.

Olvastam, hogy sok zenekar inspirál benneteket. De van igazi közös kedvenc?

– Igen, elég eltérő bandákat is hallgatunk. De amiket mind nagyon szeretünk az a Skid Row, a Mötley Crüe és a Motörhead.

A régi/új csajbandákkal hogy álltok? Van példaképetek?

Boxie: – A Girlschool a legnagyobb kedvencem, irtó király a zenéjük és jó fejek is, de sok más csajokból álló bandát is szeretek…

Emma: – Nem vagyok oda a csajbandákért, de csak azért, mert a női hang általában nem illik a rock zenék alá, csak a rekedtesebb féle. Brody Dalle kivétel és a Runawayst is szeretem.

Bori, Barbi: – Mi inkább a fiúbandákat szeretjük.

Mik a jövőbeni terveitek?

– Sok dalt írni, felvenni őket, aztán meghódítani az egész világot!!!

Valamelyikőtöknek van a motorozással kapcsolata?

Bori: – Nincsen, de nem is szeretném, hogy legyen, mert kicsit félek tőle.

Boxie: – Szeretnék egy szép napon motorozni majd, de még nincs sajnos jogsim se, meg elég csóró is vagyok, de nagy álmom! Kell majd egy chopper mindenféleképpen, és akkor boldog leszek!

Barbi: – Nem akarok motorozni.

Emma: – Nekem volt egy kis motorom még mikor cuki baba voltam, azt nagyon szerettem. Egy olyan műanyag lila-zöld gyerekmotor jó lenne a méretemben, de igazit nem szeretnék.Sniffyction1

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE Budapest Média Intézetében Kommunikáció és PR szakon, diplomamunkámat a Magyarországon kapható motorkerékpármárkák image és a vásárlói attitűdök címmel írtam. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

0 0 szavazás
A cikk értékelése
Feliratkozás
Értesítés
guest
0 hozzászólás
Inline visszajelzések
Összes hozzászólás
0
Kíváncsiak vagyunk a véleményedre. Szólj hozzá!x
()
x