Saját motor teszt: Hogyan lettem márkabuzi – KTM Duke 390
Ekkor már hetek óta a netet bújtam, hogy megtaláljam az „igazit”, bár mióta ültem egy KTM-en, azóta csorgott érte a nyálam. A 390-es Duke tökéletesnek tűnt a számomra, bár az ára kicsit elriasztott, ezért próbáltam alternatívát keresni. Sajnos sok, a 400-as kategóriába tartozó motor japán belpiacos, nagyon nehéz hozzájuk alkatrészt kapni, így azokat egyből elvetettem.
Végül csak nem hagyott nyugodni a kis darázs és az eltelt időnek köszönhetően azon kaptam magam, hogy a pénzem is összegyűlt rá, így végül nyakunkba vettük az országot, hogy – számomra látszólag – a világ másik felén megnézzünk egy használt motort.
Szerelem volt első látásra. Persze adtam a lazát, hogy „mi ez a karc?” miközben nem is volt semmi, engem pedig majd’ szétvetett az izgalom, hogy ráülhessek. Megegyeztünk. Párommal beszálltunk a kocsiba és ahogy befordultunk a sarkon egy forgószél energiája robbant ki belőlem miszerint: „úristendegyönyörűésteisláttadhogymennyirenekemvaló?”
Így lettem KTM-es.
A legnagyobb kis Duke:
A választás eleinte nem tűnt olyan egyszerűnek, hiszen alig ötven kiló lévén fontos volt, hogy elbírjam a motort, lehetőleg ne csak álló helyben (aki van olyan elvetemült, mint én, hogy egyedül is megindul, mert kilométer hiánya van, jó ha erre odafigyel).
Mikor a motoros körökben mozgó ismerőseim meghallották, hogy a KTM-et szemeltem ki, próbáltak érveket felhozni ellene, leginkább a magas szervizköltségre hivatkoztak. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez a kis Duke-ok esetében biztosan városi legenda. Az elmúlt két évben a kötelező olajcserén kívül (amit egy nálam hozzáértőbb ember maga is meg tud otthon csinálni) csak akkor költöttem a motorra, mikor bukócsövet-és gombát rakattam rá – egyébként mindkettőt ajánlom (kis Duke-ok esetében szükséges a cső a gombához).
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Az enyém egy 2016-os példány, tehát még a korábbi stílust képviseli. A maga 148 kilójával (megtankolva!) bőven a könnyű kategóriába sorolható, ehhez társul a 44 paci, aminek az én 50 kilóm még táskával felpakolva sem kottyan meg. Én városban közlekedésre és túrázásra is használom, így úgy gondolom, minden funkcióját megismertem.
A városban a sorok között nagyon könnyű vele manőverezni, szinte mindenhol elfér, ahol egy bicikli is, a túrákon pedig számomra tökéletesen élvezhető tempót tudok vele tartani. Bevallom utast még nem vittem, nem is tervezem, így arról sajnos nem tudok nyilatkozni.
