Ország az országban, avagy erdélyi kirándulásunk
Elment pár óra itt, de megérte, viszont különös felhők gyülekeztek, így picit könnyebb volt otthagyni a „Pokol országútját”. A következő úti cél a Kászonaltíz (Ploiesti De Jos) főterén található Vackor panzió, ahol 3 éjszakát töltünk. Útközben megnéztünk egy romtemplomot Kercen és egy erődtemplomot Prázsmáron, majd odaértünk Kézdivásárhelyre (Targu Secuiesc) az aznapi utolsó tankolásra. Tankolás, rövid pihi, majd irány a szálláshely, ami már csak 25 km.
Eddig kifogástalan volt az aszfalt végig, a romániai rossz utaknak semmi nyoma. Ekkor jött egy útépítés, mentünk vagy 10 km-t nagy szemű murván, majd felbukkant a várva várt tábla: Kászonaltíz jobbra 5 km. Megint mentünk vagy 500-at… Itt is királyi fogadtatás, vacsora, és ital minden mennyiségben… feleannyiért mint nálunk! Este akinek volt kedve, lement a Kászoni Motoros Barátok találkozójára, ami 8 km-re volt a Tündérkert nevű tisztáson a Nyerges tető alatt. Ringatni senkit sem kellett, de ez nem is volt baj, a hangulat viszont jó volt.
Augusztus 4.
Ezt a napot a motorostalálkozóra és a pihenésre szántuk, reggeltől estig a KMB-s barátainkkal múlattuk az időt, felmentünk a Nyerges-tetőre a kopjafákat megnézni, majd a felvonulással elindulva megkerültük a kászoni falvakat és a szállásunkon letettük a vasakat. Este a Panzió tulaja, Dénes barátunk – Természetesen Dacia-val! – visszajuttatott minket a találkozóra, ahol nem túl neves, de annál színvonalasabb zenekarok biztosították a szórakoztatást. Aranyos kis találkozó volt, egyszerű, szerény, de a hangulat magáért beszélt. Ezt leírni nem lehet, mennyire más volt, ezt át kell élni.
Augusztus 5.
Vasárnap igazi meleg volt reggel, az ottani öregek azt mondták: „nem lesz eső, biza” és mi elhittük. Igazuk lett! Tusnádfürdőn át új úti cél következett: Szent Anna tó. Tusnádig nem is volt gond, hanem mikor lefordultunk a főútról… Nah, az a 15-20 km! Szinte itthon érzetem magam, annyira katasztrofális volt az út, de túléltük! Egész nap strandolás, majd Mohos láp, „Óriáskürtőskalács” és pihi a Panzióban következett.
Ottani barátaink, Zsuzsa, Vilmos és Ákos természetesen ezt a napot velünk töltötték, így volt köztünk helyismerettel rendelkező is. Igazi jókedvű, eseménydús pihenőnap lett belőle.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Augusztus 6.
Ismét korai indulással és fájdalmas elköszönéssel indult egy napunk, de sok-sok kilométer volt betervezve, így nem várhattunk, nem maradhattunk! Pedig jól éreztük magunkat! Célba vettük mára a Gyimeseket, az 1000 éves határt a Rákóczi várral, a Gyilkos tavat, a Békás szorost, a Békási víztározót, a Bucsinon átvezető szerpentint és végül az erdélyi fazekasok fellegvárát, a következő szálláshelyünket Korondot, ahol a Fazekas Panzióban Rózsika néni várt minket! A Gyilkos tó vizén csónakáztunk is.
Mire Kászonaltízról indulva Csíkszeredán, Gyergyószentmiklóson át Gyimesbükkig (1000 éves határ), majd onnan visszafordulva ismét Gyergyószentmiklóson, Békáson át a békási víztározót körbekerülve Borszékig (Borsec) eljutottunk, mindenki farkaséhes volt.
Itt villámgyorsan megrendeltünk egy kupac kaját, ami nagyon finom volt, ha volt türelmed kivárni. Kb. 30-40 perc alatt készült el… Közben elkezdett szürkülni. Elszüttyögtük az időt a megállások folyamán, megkaptuk az érte járó büntit. Összekaptuk magunkat, de a szürkület végére csak Gyergyószentmiklóst sikerült elérni. Íme az újabb feladat: Csapatban átkelés a Bucsinon éjjel! Látni nem látsz semmit, kiszámíthatatlan kanyarok és végtelen éjszakai szerpentinezés vette kezdetét… Mintha 1000 km-re lett volna Korond… De elértük, lepakoltunk ettünk-ittunk-vígadtunk… és örültünk, hogy mindenki épségben odaért.
