fbpx

Ország az országban, avagy erdélyi kirándulásunk

Erdélyi Túra 2012Mivel én már kétszer (2008-2010), csapatunk néhány tagja pedig egyszer (2010) volt már Erdélyben, ezért úgy döntöttünk, 2012-ben is meglátogatjuk az áfonya és a medvék hazáját.

Márciusban elkezdődött a szervezés az augusztusi túrára. Martinka barátommal kigondoltuk az útvonalat, kiszámoltuk a költségeket, lefixáltuk a szállást és májusra már más dolgunk nem volt, csak végigmotorozni a nyarat és várni a „nagy túrát”. Augusztus első hétvégéjét választottuk, mivel mindenkinek ez volt jó szabadság szempontjából. Fontos volt továbbá, hogy olyan motorosokkal menjünk, akik ismerik egymást és nem csak az úton, hanem baráti szinten is.

augusztus 2.

Reggeli gyülekező egy Győri kúton, 5:00 órakor pedig elkezdődött a kilométer-vadászat… Megálltunk az Euroringnél az M5 mellett, gyors tankolás majd tűz tovább és 9:00 után nem sokkal már a Nagylaknál találtuk magunkat a Romániai oldalon. Véget ért az autópálya, kezdetét vette a „motorozás”.

Aradon keresztül Déva felé vettük az irányt, hiszen az első napi szállásunk Déva (Deva) és Vajdahunyad (Hunedoara) között a zömével magyarok lakta Csernakeresztúron volt. Minden alkalommal megszálltunk a László Panzióban, ahányszor erre jártunk, így ismerősök fogadtak minket. Lepakoltunk, visszaugrottunk Déva várát megnézni, felmentünk a felvonóval a szinte függőleges hegyoldalon és visszaérve a szállásra egy királyi vacsora és kb. 600 km után véget is ért az első nap.

augusztus 3.

Korai kelés, 5:00 órai indulás aránylag hűvös időben, és irány a Transzfogaras (Transfogarasan). Aránylag gyorsan elértük az elágazót, ami a hegyekbe megy fel, gyorsan tankoltunk és nekivágtunk a Fogarasi havasok átszelésének.

Ha jól tudom, a világ egyik legszebb és legveszélyesebb útvonalának választották ezt az átjárót, de nem véletlen, erről 5 km után a felfestés is árulkodik! Az út nem autópálya, de jól járható, viszont elég meredeken emelkedik 10-15 km-en, majd a hegytetőre utasokat szállító kabinos libegő végállomásánál egy visszafordító kanyar után jön a feketeleves… Még meredekebb emelkedő, még durvább kanyarok, kőomlásból ottmaradt 5 tonnás sziklák az úton a kanyar közepén, és elkezd fogyni a növényzet.

Emelkedünk… Már értem az út kezdetén lefényképezett feliratot… Ekkor elfogy a növényzet az egyik oldalon több száz méteres szakadék tárul elénk az út mellett, a szalagkorlát itt-ott még meg is van… És még csak a felénél tartunk… Előre tekintve megmutatja igazi arcát az átjáró… Pici autók jobbra balra cikk-cakkban haladnak a messze távoli hegyoldalon felfelé… mint egy falon…

Még több kép a galériában!Végigmegyünk az úton, az utasok fényképeznek, videóznak, a hegy tetején egy alagúton haladunk keresztül, majd a másik oldal szintén lélegzetelállító… Lemegyünk, megfordulunk, újra felmegyünk és közben számtalan helyen fényképezünk, majd rövid pihenő a hegytetőn lévő tónál és a partján fekvő vendéglőnél. Itt a levegő is érezhetően ritkább, a környéket tekintve a világ tetején érezhetjük magunkat, a kilátás minden irányban olyan is.

Elment pár óra itt, de megérte, viszont különös felhők gyülekeztek, így picit könnyebb volt otthagyni a „Pokol országútját”. A következő úti cél a Kászonaltíz (Ploiesti De Jos) főterén található Vackor panzió, ahol 3 éjszakát töltünk. Útközben megnéztünk egy romtemplomot Kercen és egy erődtemplomot Prázsmáron, majd odaértünk Kézdivásárhelyre (Targu Secuiesc) az aznapi utolsó tankolásra. Tankolás, rövid pihi, majd irány a szálláshely, ami már csak 25 km.

Eddig kifogástalan volt az aszfalt végig, a romániai rossz utaknak semmi nyoma. Ekkor jött egy útépítés, mentünk vagy 10 km-t nagy szemű murván, majd felbukkant a várva várt tábla: Kászonaltíz jobbra 5 km. Megint mentünk vagy 500-at… Itt is királyi fogadtatás, vacsora, és ital minden mennyiségben… feleannyiért mint nálunk! Este akinek volt kedve, lement a Kászoni Motoros Barátok találkozójára, ami 8 km-re volt a Tündérkert nevű tisztáson a Nyerges tető alatt. Ringatni senkit sem kellett, de ez nem is volt baj, a hangulat viszont jó volt.

augusztus 4.

Ezt a napot a motorostalálkozóra és a pihenésre szántuk, reggeltől estig a KMB-s barátainkkal múlattuk az időt, felmentünk a Nyerges-tetőre a kopjafákat megnézni, majd a felvonulással elindulva megkerültük a kászoni falvakat és a szállásunkon letettük a vasakat. Este a Panzió tulaja, Dénes barátunk – Természetesen Dacia-val! – visszajuttatott minket a találkozóra, ahol nem túl neves, de annál színvonalasabb zenekarok biztosították a szórakoztatást. Aranyos kis találkozó volt, egyszerű, szerény, de a hangulat magáért beszélt. Ezt leírni nem lehet, mennyire más volt, ezt át kell élni.

Ajánlom másoknak is

Irj cikket a Csajok a motoron oldalra!

NaNa

NaNa

Motoros újságírói pályafutásomat 1995-ben kezdtem gyakornokként a Born to be Wild Motoros Magazin szerkesztőségében. 2000-ben államvizsgáztam a JATE BMI Kommunikáció és PR szakán, diplomamunkámat "A Magyarországon kapható motorkerékpármárkák image és a vásárlói attitűdök" címmel írtam. 2006-ban alapítottam meg a Csajokamotoron.hu oldalt. További info itt

0 0 votes
A cikk értékelése

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x