Nem sikerült a rutinvizsga
Halálos nyugalommal, a „mindent tudok, essünk már túl rajta” léha érzésével indultam reggel a vizsgára.
Út közben, végig arra gondoltam, hogy gyorsan lerendezzük, és megyek is a Nyugati-pályaudvarra, hogy elérjem a hazafelé, Püspökladányba induló vonatot. Ez mind szép és jó volt, de rá kellett jönnöm, hogy „Edina tervez, Isten végez”. Biztosan utál engem…
A vizsgaállomáson kiderült, hogy szerény személyem részesült abban a kiváltságban, hogy első legyen. Rajtam kívül még volt pár szerencsés delikvens.
Direkt hamarabb mentünk ki a rutinpályára, hogy még legyen időnk a megmérettetés előtt tenni pár kört, és átvenni együtt a műszaki kérdéseket. Már mindenkinek tele volt mindene az egész várakozással, mert persze késett a vizsgabiztos… Azt a verebek csiripelték, hogy nagyon tudja ám az emberünk, hány vizsgázó megy le hajszálpontosan az ebédidő kezdetéig…
Végre, intett az oktatónk, a felénk sétáló úrra, hogy „Ő lesz az”… Na, azért ekkor már rendesen a torkomban volt a gyomrom. Pár szót beszélgettek az oktatónkkal, azután a nevemet hallottam. Sorstársaimnak arrébb kellett fáradniuk, hogy ne zavarják a vizsgát.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Nagyon meleg volt, a betont égette a nap. A pálya mellett pár fa nyújtott csak árnyékot. A Biztos úr, odatolatta a motort az oktatóval az egyik árnyékos fa alá. Ekkor még nem gondoltam rosszra egyáltalán…
Rögtön a lovak közé csaptunk, miután meggyőződött kérdezőm a személyi igazolványom érvényességéről, valamint szemrevételezte a vizsgalapomat. Elkezdtem darálni a motor elindulás előtti műszaki vizsgálatát. Mondtam-mondtam az okosságokat, de közben a középtámaszról le kellett lökni a motort. Eddig, ezerszer megcsináltam a középsztenderre állítást, valamint a visszarakást. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ezzel lesz a probléma!
Ahogyan megfogtam a kormányt, hogy lelökjem a támaszról a motort, elkezdett jobbra dőlni, ugyanis lejtős volt az a rész. Persze, miután már elért egy dőlési szöget, nem tudtam megtartani, és elborult a vas… A vizsgának pedig itt lett vége…
Leszidott a vizsgabiztos, hogy miért nem ültem a járműre, és löktem le úgy a sztenderről. Nos, ha úgy ülök fel a motorra, hogy középtámaszon van, akkor nem ér le a lábam, tehát esélytelen úgy végrehajtani a feladatot. Persze, mondtam, hogy lejtős volt az a rész, azért nem sikerült, és máskor egyáltalán nem volt ezzel gondom – minden szó hiábavaló volt…
Végeztem, mielőtt még el sem kezdtem a megmérettetést… Tudom, hogy hibás voltam, de a körülmények sem voltak a legjobbak.
A sors fintora, hogy miután az egyik srác végzett az összes vizsgafeladattal, és letette a motort – a lejtős résznél –, a vas szépen elkezdett előre gurulni, majd felborult. Senki sem volt olyan gyors, hogy időben megfoghatta volna… De, szerencsére nem lett baja a vasnak!
Nos, mondhatom, szörnyen keserű érzés volt visszavezetni a járgánnyal a motoros suliba. Már nem is volt kedvem utána hazamenni Ladányba, és úgy egyáltalán semmihez… A legközelebbi vizsgalehetőség két hét múlva volt esedékes. Természetesen, tipikusan „idegbeteg Edina-fejet” bírtam csak vágni még két napig…
