Nedelka Katalin: már van pár kilométer mögöttünk
Amióta az eszemet tudom bolondultam a motorokért és persze a motorosokért. Kicsi koromban sok motorost tátott szájjal bámultam és az volt az álmom, hogy ha “nagy” leszek én is közéjük tartozzak.
Minden ezelőtt kb. 17-18 éve kezdődött. Legelső motorozásom édesapámmal volt egy robogóval. Azt még vezetni is engedte pedig alig voltam 9-10 éves de hagyta, hogy az udvaron én irányítsam úgy, hogy ő mögöttem ül. Aztán jött több alkalom is ismerősöknek köszönhetően. Voltam potyautas csopperen, speeden, illetve tura/enduron is.
Nem volt kérdés, hogy le fogok-e vizsgázni motorra, de mégis nehéz volt rávennem magam.
Volt bennem félelem is, de vágy is. A barátomnak köszönhetően tudtam rávenni magam, hogy én is letegyem a vizsgát, mivel be akartam bizonyitani, hogy igenis nem kell senki ahhoz, hogy tudjak motorozni, csak egy jogsi.
Nem bántam meg, hogy “bosszúból“ nekifogtam a motorozásnak. Ez a döntés vezetett oda, ahol most vagyok.
2021 februárjában iratkoztam be az iskolába, amikor utolsó percben még elbizonytalanodtam. Aznap történt egy baleset egy fiatal motorossal, aki egyből meghalt, így megijedtem picit. De mivel egyszer élünk, így ez se tántorított el a tervemtől.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Nehezen ment a tanulás, mivel olyan tanárt kaptam ki, aki szinte egy vezetői órán se volt ott végig, csak megmondta mi a feladat aznap és azzal el is ment. Féltem, hogyan fog sikerülni a vizsga, de nagy szerencsémre a barátom mellettem állt, és mikor csak tehette, jött velem és tanított.
Egyszóval a barátom tanított meg motorozni. Nem volt esés-mentes a tanulás, 3 kuplung kar bánta, és egyszer az utolsó pár méteren fel akartam adni. Aztán csak erőt vettem magamon és elsőre sikerültek a vizsgák, így már augusztusban meglett a jogsi.
A következő kihívás a megfelelő motor megtalálása volt.
Két lehetőségem volt, vagy csopper vagy speed motor között kellett választanom. Megvoltak az előnyök és hátrányok is. De ezek mellett egy MZ/ETZ-t is volt alaklmam kipróbálni, amit pedig a barátom húzott 2 évig. Sajnos túl magas volt számomra és nem tudtunk volna eleget ültetni, így tovább kellett keresgélem.
Sok helyen nézelődtem, amíg végül sikerült kategóriát választani, ami a speed lett. Előnyösebb volt a gyorsaság miatt, mivel felvonulásokon kell tudni tartani a tempót. 9 hónapba telt míg megtaláltam a tökéleteset, ami egy 2006-os kis Honda CBR 125R lett. Nem bántam meg a döntésem, nagyon elégedett vagyok vele.
A kis „kulcstartó”-val már van pár kilométer mögöttünk, három felvonuláson is voltam már vele: szezon nyitó motoros áldás, motoros lagzi illetve az erdővidéki motoros találkozó. Élmény volt számomra, mivel eddig csak benzintyúk voltam felvonulásokon.
Nagyon várom az elkövetkező SZMÖ Biker fesztivált és felvonulást. Két év után valóra válik az álmom, hogy saját motorral részt vegyek rajta.
Ez lenne az én motoros történetem.
