Motorozás és család: A motoros túrák évi egy-két alkalomra redukálódtak
A motorozással 20 éves koromban kerültem közelebbi kapcsolatba, mikor megszereztem a jogosítványom és az első saját motorom, ami egy GSX-R250 volt.
A 2012-es nagy motoros csajos baby boom után úgy határoztam, felkeresem azokat a motoros nőket, akik akkor még kismamák voltak. 9 év telt el azóta, úgyhogy kíváncsi voltam, hogy változtatta meg az anyaság a motorozási szokásaikat.
Mielőtt családom lett, szabadon mehettem bármerre, amikor csak kedvem támadt. Az első motorom hamar kinőttem, másodjára egy SV650S-re esett a választásom. Ez egy nagyon kezes kis gép volt, túrázáshoz kiváló. Sebesség iránti megszállottságom miatt ezután egy GSX-R600 következett. Teljes bizonyossággal állítom, ez volt életem motorja.
Egy hónappal a 30. születésnapom előtt született kislányunk, Alexandra. A motorozásról a várandósságom idején sem mondtam le, a párom mögé felülhettem alkalmanként. A 7. hónapban jártam, mikor egy kiruccanásunk alkalmával egy szemből – már vízszintesen – érkező motorossal csak hajszál híján sikerült elkerülni az ütközést. Ezután a párom többé hallani sem akart „pocakos” motorozásról, és egyet kellett értenem vele. Ez a történet már nem csak rólunk szólt.
Szandra pár hetes volt, mikor egy nagyon rövid távra felülhettem újra a GSX-R-emre, el kellett vinnem műszaki vizsgára, élveztem minden pillanatát. 21 hónap múlva érkezett a kishúgi, Regina. A motoros túrák évi egy-két alkalomra redukálódtak, illetve volt olyan év, amikor ki sem tudtam hozni a garázsból.
Némi küzdelem után – a párom nyomására – elváltak útjaink szeretett motorommal. Hozzá kell tennem azt is, hogy a szülés teljesen megváltoztatott. Régebben nem éreztem azt a félelmet induláskor, hogy mi lesz a gyermekeimmel, ha velem történik valami, mert valljuk be azért minden út tartalmaz némi kockázatot.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Ez az érzés innentől elég erős volt bennem, nyilván ez az anyai ösztön. Ez megváltoztatta a stílusomat, sokkal óvatosabbá váltam, hiszen már nem csak magamról kellett gondoskodnom, de a gyermekeimért is felelősséggel tartozom.
A két lány betöltötte a 7. és 9. életévét, mikor már elég komoly „elvonási tüneteim” voltak, amit a család is nehezen viselt, így közös megegyezéssel vehettem egy VFR800-at. (A párom szerint a szupersport kategória nem egy kétgyermekes családanyának való.)
Évente egy-egy nagyobb túra (Németország, Lengyelország, Szlovákia) és néhány környékbeli kalandozás fért bele az életembe. Ez elég volt ahhoz, hogy a kedélyállapotomon javítson.
A gyerekeket nagyon féltjük, ezért sokáig nem engedtük őket motorra ülni. A párom vett két 100 cm3-es robogót. Kezdetben ezeken próbálgattuk a családi motorozást. Borzasztóan élveztük mindannyian. Meleg nyári estéken a városban tekeregtünk, majd a környéken kisebb túrákra is elmentünk.
A tavalyi szezon volt az első, amikor felülhettek a lányok mögénk a VFR-re és a V-Strom-ra (10 és 12 évesen). Az első közös utunk Tiszafüredre vitt, ami tőlünk 50 km. Ezen kívül még két alkalommal tudtunk gurulni, egyszer szintén a Tiszához, a másik alkalommal Sajószentpéterre látogattunk el, visszafelé megálltunk a Bánhorvátiban található Platthy-kastélynál.
Hihetetlenül jó érzés, mikor már közössé válik ez az élmény a gyerekekkel, illetve szerencsés vagyok, hogy a párom is motoros, így a teljes család együtt tud hódolni a közös szenvedélynek. Az idei évet innen kezdjük, már nagyon várjuk a jó időt és a közös túrákat.
