Motorosok a gyerekekért
Miután leparkoltunk a motorokkal, Csaba testvér – Dévai árvaház alapítója és vezetője – beinvitált bennünket a kis templomába, ahol köszöntötte a túra résztvevőit és egy kis műsorral kedveskedtek a gyerekek és tanítóik számunkra. Természetesen magyar nyelven. Hát ebből a kis műsorból az lett, hogy a végén a talpig bőrbe öltözött “szigor” motoros pasik szeme is könnyben úszott. Hát akkor gondolhatjátok, hogy mi volt a csajokkal?
Bujdosó Janó – a túra megálmodója, főszervezője – átadta a ládikát, amely az összegyűjtött adományt tartalmazta. A tavalyihoz képest a dupláját nyomta, ugyanis közel 2,5 millió forintot vittünk magunkkal!!!
A túrát egyébként úgy hirdették meg, hogy a résztvevők egy tank benzin árát adományozhatják, vagy amennyit tudnak. Volt, aki csak 1 000 Ft-ot adott, de volt olyan is, aki akár több tízezret is dobott a ládába. Aztán még a gyerekek nagy örömére kinn púposodott az utánfutón az rengeteg játék, könyv stb., amit magunkkal vittünk.
Volt egy kis meglepi a motorosok részéről is, ugyanis egyik társunk egy gitáros/énekes számmal közös éneklésre invitált mindannyiunkat. Majd a gyerekek motoroztatása következett, ami szerintem a legnagyobb élmények közé tartozott számukra. Csaba testvér paprikás krumplival várt bennünket, amely elfogyasztása erővel töltött bennünket a hazaútra.
A visszaút ugyanolyan flottul ment, mint a kifelé menet, csak érzékelhető volt már a társaság fáradtsága. Este kilenc tájékában léptük át a határt, majd volt, aki visszatért a makói kempingbe, volt – többek között én is – aki még haza felé vette az irányt. Így a szumma 500 kilométerrel a seggem alatt még előttem állt 250 km (Makó-Esztergom).
Úgy döntöttem, hogy a minél előbbi hazaérés érdekében inkább autópályán teszem meg a Szeged-Budapest távot, ezért Szegednél felmentem az M5-re, ráálltam egy 160-as tempóra és vártam, hogy teljenek a kilométerek. Már iszonyúan fáradt voltam, és egyedül olyan rossz érzés is volt menni a nagy, sötét, kietlen pusztában. Aztán az autópályán összetalálkoztam egy szintén Déváról Szigetszentmiklósra tartó – bocsi még a nevét sem kérdeztem a kútnál, ahol kávéztunk egyet – Varadero-s emberkével. Így már kicsit könnyebb lélekkel, együtt nyomtuk a még előttünk álló kilométereket. Végülis éjfélre értem haza és forró zuhany, tea után ágyba zuhanva adtam át magam a több, mint 700 km kipihenésének, és a dévai emlékek újraálmodásának…
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Ez volt az én szombati napom. Soha nem felejtem el, és remélem jövőre is lesz alkalmam velük tartani!
