Motoros túra a WOW Berlin szervezésében
A WOW Berlin női motoros klub minden hónap első vasárnapján túrát szervez és engem is meginvitáltak.
Munkámból kifolyólag Berlinbe kellett költözzek hosszabb időre és természetesen nem hagyhattam otthon a motoromat sem. Mivel a motorosok köztudottan egy nagy család, így nem volt nehéz gyorsan motoros barátságokra szert tenni itt Berlinben. Felettébb megörültem, mikor unalmas hétvégéim közepette a helyi női motoros klub elhívott a túrájukra.
Vasárnap (június 6-án) 11-kor találkoztunk egy benzinkútnál, de mivel ketten is otthon hagytuk az útleveleinket, így picit később sikerült elindulni. A Lengyel határ volt a cél, ezért volt szükség az útlevelekre. A tervezett útvonal: Berlin-Storkow-Bad Saarow-Fürstenwalde Spree-Müllrose-Gros Lindow és Brieskow-nál át Lengyelországba.
Öt motorral és hat fővel indultunk útnak, kizárólag mellékutakon és motorosoknak, kerékpárosoknak fenntartott útvonalon. Az utak minőségéről ódákat tudnék zengeni, valami fantasztikus minőség, amiből tanulhatnánk mi Magyarok, hogyan is kell utat építeni.
Lélegzetelállító táj, kis erdők, mezők, aprócska falvakon ívelt át az utunk és mivel nekem személy szerint nem kellett az utat figyelnem, így maximálisan gyönyörködhettem a környezetben. Német motoros társaimra hagyatkozva átadtam magam a természetnek, észre sem vettem, hogy már több mint 2 órája meg sem álltunk.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Majd muszáj volt, mivel az egyik tervezett kis motoros út le volt zárva, így másik útvonalat kellett válasszunk, ahol sajnos el is tévedtünk picit. Ekkor már 140 km-en voltunk túl és mire megérkeztünk Gros Lindow-ba addigra 180 km-t hagytunk magunk mögött. Egy kis farm szerű helyen megebédeltünk, majd megbeszéltük, hogy mégsem megyünk át Lengyelországba, mivel sok időt vesztettünk a helyes út megtalálásával.
Eldöntöttük, hogy inkább visszafele még megállunk egy tónál Müllrose-nál. Itt német motoros barátaim ittak egy-egy sört, természetesen alkoholmenteset, jómagam pedig egy energiaitallal próbáltam magam feltúrbózni a visszafele útra.
Élveztem a túrát, még ha kicsit gyorsabb tempóhoz vagyok is szokva, mint a német motoros csajok. Írigylem azt az összhangot és az egyetértést, ami az egész túrát jellemezte, nyugalomban, nem sietve, amolyan easy rider módra tettük meg az utat.
Bevallom őszintén elfáradtam, végülis 330 km-t tettünk meg, de a táj látványa és az első osztályú utak mindenért kárpótoltak. Alig várom a következő hónap első vasárnapját…
