Motoros Muter, avagy mi az, hogy motorra ülsz Anyaként…?!
2017 őszén túl voltam egy csodás motorozós, csajos, bulizós nyáron. Szuper volt. Aztán azon kaptam magam, éreztem, hogy végre készen állok az Anyaságra.
Októberben a mi kis Angyalunk bejelentkezett hozzánk. Ekkor Tudtam, hogy ezzel egy darabig el is felejthetem a benzingőzös aszfaltot, így érzelmes búcsút vettem az összes motoros csoporttól, szeretett mocimtól, kabáttól, csizmától, sisaktól, teljesen ki akartam zárni mindent, ami „motor”. Így könnyebb volt, mondván lesz ez még így se, vár rám sok-sok kilométer még két keréken.
Csodás terhességem volt, a kislányom a legjobb, ami valaha velünk történt, és az, hogy szülők lettünk. Aztán szülés után eltelt a kritikus hat hét, minden szuper, hát engedélyt kértem a kisasszonytól és Anya újra nyeregben volt. Mintha csak tegnap lett volna, hogy motoroztam. Pezsgett a vérem…
Sajnos később hol az időm nem engedte, vagy mikor mehettem volna, szerelőnél volt a motor, mindig volt valami, ami miatt nem tudtam újra élni a szenvedélyemnek. Teltek-múltak a hónapok, készültem a nyárra, hogy na majd akkor, hisz nagylány már, egy-két délután belefér… Míg nem újra egy Angyalka minket választott.
Minden tervezett gurulás lefújva. Nagyon boldogok vagyunk, de most viszont olyan búcsút kell megtennem, ami ki tudja meddig szól, hiszen eladom szeretett motorom… Nagyon nehéz döntés volt, de nincs értelme tartogatni, lelke van neki is, ő azért van, hogy valaki vele együtt élvezze az utat, neki mennie kell. De a lelkem mélyén tudom, ennek ellenére „motoros szív, motoros lélek, motoros leszek, amíg élek”.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
De most megfogalmazódott bennem pár kérdés
Vajon mint Anya, hogyan fogom ezt két gyermek mellett kivitelezni? Vajon mint Anya, mit szólnak az emberek, hogy az életem kockáztatva hódolok a szenvedélyemnek? Hisz idén is megdöbbentően sokan kerültek az égi pályára…
Vajon mint Anya, ha a gyerekeim is motorozni akarnak, hogy fogom ezt kezelni, nem sírásig aggódni magam? Mert sajnos ismerek olyan Édesanyát, aki vétlen gyermekét vesztette el… Vajon mint Anya jó példát mutatok-e nekik azzal, hogy nem adom fel az álmom, vagy rossz példát, hogy veszélyes sportot űzök…??
Mi a helyes út?
Biztos sok motoros Anyuka jár ugyan ebben a cipőben, talán én kezelem ezt rosszul..?! Abban biztos vagyok, hogy az álmaink mellett ki kell tartani, ha húsz évig is tart megvalósítani. Hiszem, hogy azért mert valaki szülő lesz, ne adja fel Önmagát, hisz „boldog mama, boldog baba” alapon vagyok én is, és számomra akkor szűnik meg a világ, ha a motoron vagyok. Csak Én és a Motor.
Piszkosul hiányzik, de semmi nem ér annyit, mint a gyermekem boldogsága. Úgy gondolom, nincs ebben a helyzetben helyes válasz, de ha a gyerekeim bármelyike azt fogja kérni „Anya, ne menj, félek, hogy nem jösz már haza”, akkor leteszem a kulcsot… s talán végleg…
Addig is várom az Én időm, hisz azért, mert Anyák leszünk, merjünk álmodni, ne adjuk fel Önmagunkat!
Köszönöm, hogy megoszthattam, jól esett leírni. Talán kis „Búcsú a Kék Sárkánytól” írás lett.
Puszi nektek motoros Anyucik!
