Szasza: Már alig várom, hogy nagyon jól motorozzak

Talán még óvodás voltam, amikor Apának volt egy Simsonja, amit én nagyon szerettem. Amikor le akarta festetni, megengedte, hogy én válasszak színt. Végül is bordó lett, én pedig a nevemet megosztottam vele, elneveztem Szabinának a motort. Aztán Apa eladta.

Utána volt neki egy sárga 350-es Jawá-ja (mikor kivette a hangtompítót, brutál hangja volt). Amikor eladta azt is, én sírtam, és haragudtam rá. Azután vett egy Suzuki 250 S-t. Azelőtt nem tudom, vitt-e motorozni, de ez a Suzuki már közelebb állt hozzám. Sokszor vele tartottam, ha motorozni indult. De egy idő után kicsinek találta, és már nézegetett egy új felé. Eladta, és megvette az újat, egy Moto Guzzi Nevada 750-et.

Én akkor szóba sem álltam vele, és haragudtam az újra, főleg miután megtudtam az árát. Megfogadtam, nem ülök rá. Amikor a Suzukit vittük a kereskedésbe, duzzogtam, és nem értettem, miért nem tudja soha megtartani, ami van, miért kell mindig eladni. Értelmetlennek tartottam a cserélgetést. Ez volt kb. 4 éve. Sok időbe tellett, de végül megbékültem, és azóta is ezer örömmel pattanok fel rá.

Aztán Apa noszogatott, próbáljak vezetni. A Papának volt egy Simson-ja, azzal mentem először, de csak úgy, hogy ő, meg a Mama nem volt ott, mert ha látták volna… Papa (főleg) a motort, Mama pedig engem féltett. Akkor egyszer kicsúszott alólam a motor, de én nem estem le. (Mamáék azóta sem tudják.)

Szasza profilja a CsamClub.hu olalon

Utána Apa úgy látta, lesz még folytatása a dolognak, elkezdett egy kis motor után nézni. Végül vett is egy Simson robogót. Hát amikor egyszer tanulgattam, Apa mondta, váltsak. Én nem akartam, és nem értettem, minek erőlteti. Aztán mégis ráadtam a fejem. Utána nem akartam abbahagyni, csak róttam a köröket…

Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. Egyetértek a Adatvédelmi irányelvekkel Feliratkozás

A fordulás sem ment elsőre, de aztán ráéreztem a dologra. Később jött egy időszak, amikor nem akartam menni, mert mindig csak rossz kritikát kaptam, dicséretet nem. Ha valamit is elrontottam, azért szóltak, hogy az nem volt jó, nem így kellett volna, és csak ezt hallottam. Viszont közben is nagyon vágytam rá, hogy megtanuljak motorozni, hogy motorozzak. Ezeket a megjegyzéseket azonban nem kedveltem.

Egyszer kifaroltam a lejtőn, de sikerült megtartanom, kivédtem. Nem pánikoltam be: most mit csináljak, mi lesz… Nem blokkoltam le a váratlan helyzettől, tudtam, hogy az első féket semmiképp nem szabad használnom, mert akkor lesz aztán bukás… Anya megdicsért, amiért ügyesen kivédtem, Apa pedig mondta, hogy ez nem volt valami jó… Én megértem, hogy kell a kritika, hogy tudjam, min kell javítanom, de kritika és kritika közt is van különbség. Lehet az tanító, de leszidó is. Egy járni tanuló gyermekre sem szólnak rossz szót, ha elesik…

Ezután is folytattam. De nem bírtam sokáig, mert tudtam, nem szabad hibáznom, mert figyelnek. És akkor főleg nem mennek a dolgok, ha arra koncentrálunk, hogy meg kell felelni. Aztán gyakran, amikor Apa nem volt otthon, elővettem a mocit, és próbáltam menni. Sokkal jobban megy, és több kedvem is van hozzá, ha nem néznek.

Voltak pillanatok, amikor nem tudtam, hogyan folytassam a tanulást, de sosem bizonytalanodtam el, meg akartam tanulni. És még most sem vagyok profi motoros, de a szívem csücske a motorozás, és nagyon szeretném folytatni. Minden kezdet nehéz, de megéri! És egyre jobban megy, úgyhogy nem érdekel senki és semmi, én motorozok, és motorozni fogok!!!

Olvasok motoros újságokat, a szobám tele van óriási motoros poszterekkel, képekkel. Apával sok felvonulásra, találkozóra elmegyünk, de valamikor csak teszünk egy kört valamerre. Szoktam az unokatestvéremmel is szervezkedni, megbeszéljük, mikor hol lesz valami motoros program, és apáinkat „elhívjuk”. Hát én így csöppentem bele a motoros életbe.

Mindenesetre Apának hálás vagyok akkor is, ha nem éppen olyanokat mond, amit szívesebben hallanék. Már alig várom, hogy nagyon jól motorozzak, és legyen jogsim, de addig sem hagyom ki magam semmi jóból.

Éljenek a motorosok!