Miért rombolják le a férfiak a motoros nők önbizalmát?

Miért van az, hogy egyes férfiak előszeretettel rombolják a motoros nők önbizalmát? Ez néha olyan jól sikerül, hogy a hölgyek akár abba is hagyják a motorozást emiatt.

Néhány napja a Csajok a motoron zárt Facebook csoportjában felmerült ez az önbizalomgyilkolás téma. Az egyik tagunk, aki csak nemrég kezdte a motorozást, első alkalommal motorozott a párjával, aki már több éve húzza a gázt. Ahelyett, hogy segítséget, támogatást kapott volna tőle, a végső konklúzió az lett, hogy ez a dolog nem neki való, inkább hagyja abba.

Helló lányok!
Boldog lehettem pár hétig, amíg azt hittem ez megy nekem…
De ma elmentünk külön motorral a párommal a Balatonra, és rá kellett jönnöm, a szél, a kanyarok… ezek nem nekem valóak… elég csúnyán a tudtomra adta (gyerek kora óta motorozik), hogy nem nekem való ez…
Egyik szemem sír, a másik bőg rendesen.
Vigyázzatok magatokra!
Én kiléptem a csoportból!
Jó volt itt lenni!!
Sziasztok! Puszi Nektek!!!

Természetesen a tagok sokkal empatikusabbak, mint a férfiak, így megvígasztalták a lányt, akinek romba dőlt az önbizalma. Rögtön jelentkeztek többen is, hogy szívesen mennek vele, hogy ne egyedül kelljen megszereznie a kezdeti rutint. Hiszen mindenki elkezdte valahol, csak ezt a férfiak hajlamosak elfelejteni. Pedig ők sem a motorral a fenekükön születtek, csak legfejebb sokkal hamarabb – még kamasz korukban – túlestek a kezdeti bénázásokon a család és a barátok támogatása mellett.

Nem egyszer hallunk olyasmiről, hogy a motoros iskolában megpróbálják lebeszélni a jelentkező hölgyeket a nagyobb kategóriáról. Az is gyakran előfordul, hogy látványosan nem foglalkoznak velük, nem adja át az oktató a szükséges ismereteket, hogy – legalábbis úgy tűnik, hogy azért – megnehezítse a nőknek a motoros jogosítvány megszerzését.

Már mi is írtunk olyan esetről, amikor az iskola- illetve az oktató váltás megoldotta a problémát, és kiderült, hogy nem a hölgy képeségeivel, hanem a férfi oktató hozzáállásával volt a baj. Az empatikus, új oktatónál gördülékenyen, hibátlanul ment a tanulás, és elsőre sikerült a vizsga is.

Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. Egyetértek a Adatvédelmi irányelvekkel Feliratkozás

Arra már nem emlékszem, hogy annak idején engem hogy fogadott a motoros oktató. Ha jól sejtem, 1995-ben egyedül voltam a motoros tanfolyamon nő, bár esküszöm, nem emlékszem. Ja nem, ott volt még a húgom is. Mondjuk amilyen elszánt voltam, nehezen tudta volna bárki is elvenni a kedvem.

Nem úgy a nyolcas, ami nagyon nehezen akart sikerülni. Persze lehet, hogy ha úgy magyarázta volna, ahogy a HUMDA tréningjein Sági Tibiék csapata, akkor nem kellett volna plussz órákat vennem emiatt. És amit szintén ki kell emelnem az ingyenes HUMDA tréningekről, az a rengeteg megerősítés, dícséret és az oktatók pozitív hozzáállása.

…nekem is tetszett a motorozás már gyerekkorom óta, és már 24 évesen meg akartam csinálni az A-t, de egy ismerősöm (aki motoros) azt mondta, hogy ha az ember nem úgy nő fel, hogy motor van a lába közt, felnőttként már nem érdemes elkezdeni.
Én bolond meg hallgattam rá.
Végül összeszedtem magam, vettem egy Vespát, szerettem, és többre vágytam. 2020-ban elkezdtem a jogsit egy borzalmas oktatónál („jajj miss picsák a motoron”, „egy LÁNY sosem fog tudni rendesen motorozni nem is való nekik”, „mit csinálsz te szerencsétlen??”). Ez az oktató sokszor hangoztatta, hogy nőnek nem való a motorozás, és kb. semmit nem segített. Kuplung, váltó, gáz, oszt mennyé.
Aztán 2020-ban volt egy súlyos robi balesetem, végül 2021-ben lett meg a jogsim és a motorom is.
Félek még egy kicsit a motoron, de fokozatosan leküzdöm. Laza kanyar eddig max 80 körül, visszafordítós vagy picit meredekebb kanyar 50-60 (szerk: durváknál olyan 30 ). És ezek a maxok, inkább alatta karistolok. Idén alig motoroztam, mert az infláció és az élethelyzeteim változása eddig nem engedték. Tehát lassul a fejlődésem is.
Én sem powerkedem a kanyarban, amit nem látok be. Ha az autósok megelőznek, hát hadd menjenek.
Mi nők gyakran hátránnyal indulunk, és nekünk nehezebben is megy a motorozás megtanulása a (normális) oktatóm mondta, de sosem felejtem amit mondott: „a csajok nem szokták feladni”.
Jó volt olvasni, hogy mások is vannak hasonló helyzetben sziasztok!

Ilyen oktatók mellett az ember elhiszi, hogy meg tudja csinálni, és képes addig gyakorolni, amíg már mindene fáj. És a végén valóban sikerül, és az hatalmas sikerélmény, ami tovább növeli az ember önbizalmát.