Miért ne félj a pályamotorozástól?
A motorosok többsége nehezen veszi rá magát az első pályamotorozásra. Szeretném most nektek bemutatni, hogy mik voltak az én félelmeim, és mit tapasztaltam ezekkel kapcsolatban.
2018-ban szereztem meg a motoros jogosítványomat, szinte zéró előélettel. Az első szezonomban nagyon óvatosan közlekedtem, mondanom sem kell, hibát hibára halmozva. Bár 18 éves korom óta van B-s kategóriám is, de nagyon ritkán vezettem autót, így az első néhány ezer km is feladta a leckét.
Mindezek ellenére egy évvel később úgy döntöttem, hatalmas izgalommal és persze zabszemmel abban a bizonyos testrészben, hogy itt az idő, kipróbálom a pályázást.
Nekem ebben szerencsére volt segítségem, hiszen a párom és baráti köre már akkor is rutinos pályázónak számított.
Mint a legtöbbünkben, bennem is kavarogtak a gondolatok:
- „Biztosan én leszek a leglassabb, így mindenkit feltartok majd.”
- „A gyorsabbak nem figyelnek rám, lehetetlen és veszélyes helyzetekben fognak beszúrni elém, emiatt megijedek és elesek.”
- „Mi történik, ha összetöröm az egyetlen motorom, ne adj Isten, magam is.”
- „Nem akarok versenyző lenni, így fölösleges pályanapra mennem.”
- „Drága, inkább eltankolom”
- „Nagyon veszélyes pályázni”
Sajnos nem sajnos, ez teljesen normális. Senki sem született Rossinak, mindenkinek el kell kezdenie valahol.
