fbpx

Miért ne félj a pályamotorozástól?

Track Angels by Euro-Ring Az Euro-Ringen szerencsére 2-3 csoportos felosztás van, létszámtól függően: kezdő – (közepes) – gyors. Éppen ezért, mindenkit a tudásának megfelelően osztanak be a szervezők, így mindenki a számára komfortos tempóban megy majd és nem azzal foglalkozik, hogy az előtte lévő „béna” vagy sem.

Kisebb pályákon sajnos ritkán van csoportbontás és hétvégente Dunát lehet rekeszteni a lelkes jelentkezőkből, így azt kezdetben nem ajánlanám. Aki egy Euro-Ring méretű pályára jár, az zömében rutinos motoros, akik már tudják, hogyan figyeljenek rád. Ha valaki nem a saját csoportjának megfelelően köröz, azt egyből áthelyezik a sportbírók egy másik csoportba, így csak nagyon ritkán fordul elő, hogy jelentős tempókülönbség alakuljon ki csoporton belül.

Akármennyire is szeretném szépíteni, ahol fát vágnak, ott bizony hullik a forgács. Ez viszont ugyanúgy érvényes utcai körülményekre is – habár ott sokkal több a veszély. Egy versenypályán van helye korrigálni az embernek, így jelentősen csökken az esély a buktára, ráadásul a sérülés mértéke is minimalizálódik. Gondolj csak bele, ha ugyanezzel a sebességgel egy szalagkorlát oszlopát kapja el a motor (és esetleg te is), akkor mi marad a motorból (vagy belőled).

Természetesen a pályázók többsége sosem lesz versenyző. Nem is ez a cél első sorban, hanem a stabilabb kanyarvétel, a könnyebb motorkezelés. Bármennyire is hihetetlen, egy gyakorlott pályázó utcán sokkal könnyebben oldja meg a vészhelyzeteket.

Tény, hogy pénzbe kerül egy pályanap, viszont azért a két tank benzin áráért (fél nap ára, hidd el elég egyszerre) biztonságban tudod próbálgatni a saját határaid, fejlődik a motorozási tudásod és ráadásul a pályán ott parkol egy mentőautó is, ami eléggé megnyugtató, ha baj van.

És végül, ha csak a puszta statisztikát nézzük, az Euro-Ringen a fennállása óta még nem történt halálos kimenetelű beleset. Ez azért elég beszédes.

 

Lapozz a folytatáshoz!

Ajánlom másoknak is

Cseréld a bukósisakodat sapkára!

Barbi

Vasas Barbi

Kiscsibe koromban ragadott magával az a bizonyos (sport)motoros érzés, amelytől hiába próbáltam éveken át szabadulni, nem sikerült. 2017 őszén úgy döntöttem, belevágok, így a következő szezont már korlátlan kategóriás jogsival, egy Yamaha R3 nyergében kezdhettem meg. Imádtam ezt a motort, de 3 csodás szezon után könnyes búcsút vettünk egymástól, hiszen áhított R6R-em megérkezett a családba. Utcán is közlekedem, de a pályamotorozás adja számomra az igazi élményt.

3 2 votes
A cikk értékelése

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x