Mi van a rózsák alatt?
Életem első tetoválását, tizennyolc évesen szereztem. Még a szalonba is félve mentem be, mert soha sem voltam olyan helyen.
Így visszagondolva, tíz év után, már nevetek magamon, de hát, egyszer mindent el kell kezdeni valahol.
Hajdúszoboszlón, a „közgázban”, mert a köztudatban csak így hívtuk a középiskolát, ahová jártunk, az egész osztályban szinte csak én szerettem a rock zenét.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Szerencsére, az, hogy állandóan cikiztek a rock miatt, mert ugye a csajok inkább diszkóba jártak, nem ölte ki belőlem a szeretetet és tiszteletet a Bon Jovi zenéje iránt, amire még általános iskolás koromban találtam rá. Persze, jártam diszkóba, de ha néha jól is éreztem magam, nem volt az igazi, tudtam én… Mindig ott álltam a sarokban, és arra gondoltam, mit keresek itt… Hiába, amit erőltet az ember, az régen rossz.
Ezzel, kihúztam a négy évet, és érettségi után, első utam egy helybeli tetováló szalonba vezetett, ahol megismertem Rozsolinszky Ildit, aki életem első mintáját varrta rám, egy „Bon Jovi” feliratot a hasamra.
