Megyer és a motoros csajok: 7. Csam szülinap
Péntek reggel az első kávémat iszogattam a teraszon, lestem a szemközti domboldalt, ahogy a hátam mögött felkelő nap narancsvörösre festi. Az ég vakítóan kék volt, sehol egy felhő. Kora reggel 23 fok. Lassan magamhoz tértem, és a szokásos reggeli teendők után a már jó előre összeszedett dolgokat felmálháztam a motorra.
Az első kúton még guminyomást is ellenőriztem (erre mostanában rá vagyok görcsölve, de ez másik blog). A Flór Ferenc parkolójába bekanyarodva (majdnem túl mentem rutinból) Mamócát pillantottam meg egy fa hűsítő árnyékában. Mellé is parkoltam gyorsan, és beszélgetve vártuk a többieket. Közben a kemény motorosokat előadva vagy 3 autót elhessegettünk, nehogy befoglalják a NaNának és Lőrincnek foglalt árnyékos parkolóhelyet.
Befutott Csibi, majd végül NaNa is. Hamar rájöttünk, hogy itt csak ennyien leszünk, így nekiindultunk. Elvileg én vezetem a népet, mentem is előre, de rutinból olyan szépen jobbra fordultam (bal helyett), hogy öröm volt nézni. Szerencsére Csibi csak „röhögött rajtam” nem jött utánam, tudta az utat. Én egy kis (szabálytalan) kör után máris ugyanott voltam, és végre jó irányba sikerült fordulni. Hamar utolértem a kis csapatot és az élre álltam.
Először vezettem bárkit is, és meg kell hogy mondjam idegesítő volt így elsőre. Leginkább a sebességem megválasztása okozott fejtörést. A régi nulláson ez hatványozódott, mert egyrészt nem akartam két kamion közé beragadni, mert én is csak tábla alapján tudtam, hol kell lekanyarodni, és azt kamion mögül elég rossz lesni, másrészt, amikor megelőztük a kamionokat, én szerettem volna mindig gyorsabban túl lenni a necces, nagy kamionok melletti elhaladáson, de a csajok láthatóan nem díjazták enyhe gyorshajtásomat.
Na, a lényeg, hogy azért rendben befutottunk az Érdi Tesco-hoz, ahol már ott várt minket Mina. Még fel sem ocsúdtam igazán, amikor begördült Mina mellé egy chopperes fazon, bili bukóban, rövid gatyában és trikóban. Pár mondatot beszéltek, majd az úriember vagányon hajtott is kifelé a kútról. Itt lehettünk szemtanúi egy kisebb balesetnek: motorosunk túlságosan középre vette a ki és bejáratot, így a bekanyarodó autó oldalának kis híján nekiment. Végül nem ment neki, de a hirtelen első féktől taknyolt egy picit. Szerencsére semmi baja nem lett, bár ez csak a szerencsén múlt. Meg is ragadtuk Minával az alkalmat, hogy felhívjuk figyelmét a térdvédő, illetve kesztyű áldásos hatásaira, mire a válasz annyi volt: „á nem kell, ez csak véletlen volt.” Na itt hagytuk ott egyöntetűen a manuszt…
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Még több kép a galériában Később Elmondta Mina, hogy az úriember már korábban meglátta őt, és megállt megkérdezni merre tart, illetve hogy mehetne-e vele. Majd mikor újra erre járt és meglátta, hogy már mi is befutottunk újra bekanyarodott egy szóra.
Végül befutottak a többiek is, így innen már 6 motoros száguldott tovább NaNa kíséretében.
Következő megállónk a Gárdonyi szabad strand volt, ide közös megegyezéssel, már Mina vezetett minket. Én még kiugrottam a Mol kúthoz az itt csatlakozó még 3 motoros csajért: először Adri33-ért, majd az ország keleti végeiről érkező Emőkéékért. Strandoltunk, dumcsiztunk és úgy egyáltalán jól elvoltunk. Egyetlen negatívuma volt a dolognak, hogy már azelőtt sikerült megégetnem a kipufogóval a lábszáramat, hogy a vízhez jutottam volna… Így nekem nagyrészt ugrott a tényleges strandolás ezen a hétvégén.
Nincs még vége, lapozz tovább!
