Még több nő a dobogón
Igaz, hogy sok rendezvény volt az országban az Újkenyér ünnepének hétvégéjén, de mégis úgy tűnt, hogy a kunmadári forró betoncsík mágnesként vonzza az embereket; már kora délelőtt tömve voltak a lelátók.
Már 9 óra körül volt vagy harminc fok, ami kedvezett a barnulni vágyóknak, de nem annyira a motorosoknak, akik a passzos bőrruhákban, csizmájukkal karcolták a felszállópályát. Ezt a hőérzetet csak fokozta a versenyláz, ami mindannyinkban nitróval dúsítva égett, már a szabad edzések alatt is. A májusi esős versenyre emlékezve, azt hiszem, mégis csak mindenki boldogan nézett fel az égre, nem beszélve a hőségben oázisként ható lengére engedett női topokra.
Saját kis csapatunkkal a péntek esti órákban érkeztünk a szabad edzések végére. Miután kipakoltunk, már épp hogy egy laza teszt kört tudott menni a Motorworld team versenyzője (ő a lányom) Vincze Alexandra. Boldogan nyugtáztam, mikor visszajött a pálya végéről, hogy elégedetten bólogat. A sisakplexit felhajtva nagy vigyor látszott a naplementében. Annyit mondott: „Jó lesz!”.
Kicsit késve jöttünk, mivel már péntek délben kapunyitás volt, ekkorra szinte mindenki kipakolt, rendezve voltak a sorok, csak a mi sátrunknak nem volt helye. Hadnagy Józsi gyorsan intézkedett, és a késésünk ellenére szinte a legjobb helyen, a depó bejáratával szemben állíthattuk fel sátrunkat.
Mire rend lett körülöttünk, beindult az éjszakai nyüzsi; motorok szabályoztatása és a burnoutok végén eldurranó gumik „tompították” a háttérben tomboló koncert „zaját”. Az augusztusi extrém show ugyanis, nem a csendes, alvós bulik közé szokott tartozni. Kicsit mi is szétnéztünk, aztán próbáltunk néhány hideg sör legurítása után aludni egyet… Azt hiszem sikerült is vagy 2 órát…
Még több kép a galériában!
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Szombat reggel 7 körül ébredt a csapat az első motorbőgésre. Összekaptuk magunkat, készülődtünk a szabad edzésre. Közben én szétnéztem a depóban a jól ismert és új arcok között. Mindenkin látszott, hogy tudott volna még aludni, de be kell gyújtani a spirituszt! Közben megakadt a szemem Erdős Csaba WILD feliratú hosszú karcsú vasán, majd belebotlottam a németek bokszába is, ahol szintén hasonló, bár kicsit durvább küllemű járgányok pihentek. TOPMETHANOL DRAGSTEREK! Ekkor már elillant az álmosság a szememből, alig vártam, hogy valamelyik dübörögjön.
Megkezdődtek a szabad edzések, H. Joe hangja még pihenten, de izgatottan töltötte be a pálya feletti légteret. A mi junior dragunk is elkezdte próbálgatni tudását pilótájával. Figyelgettem a kisdepóból, hogy 125-ös mellett áll rajthoz… Kíváncsian meresztettem a szememet, mi fog történni a pálya végén, de nagyon szoros volt ezért, csak Józsink „egykedvű” harsogásából tudtam meg hogy JUNIOR PÁLYACSÚCS! 14,5 másodperc, 136 km/h. Korán reggel ez nem is olyan rossz! Mikor Szandi jött a visszatérő sávban, egy tele fogsor volt a sisak plexi mögött.
Örültem én is, gyorsan le is állítottuk a gépet, nehogy az elején feladja a nagy hőségben. Juniorban mi kvalifikáltunk az 1 helyre, míg 125 cm3-ben 14,2 másodperccel szintén egy női pilóta, Matusik Andrea, aki már évek óta nem engedi a hapsikat érvényesülni ebben a kategóriában. Azért írtam ki ide az időket, mert érzékeltetni szeretném, hogy mindössze 0,3 mp volt a mi zsokénk által zabolázott 80 cm3-es paripa és az Andi legjobb százhuszonötöse között (ez kb. fél motorhossz). Ezek után bizakodva várhattuk a döntőket.
