Még Erdős Csaba is félt a motoron…
… körülbelül 6 évesen. Amint látjuk, hüledezve tapasztaljuk, azóta kinőtte! Szerencsénkre! Elképesztő motoros show-i, kaszkadőr munkái elgondolkodtatnak, micsoda bátorság, elszántság lehet ebben az emberben…
Mindenre születni kell, mondják. És még azt is, hogy az, aki megérzi a sorsát és felvállalja, s mindent megtesz azért, hogy kiteljesedjen benne, igazán boldog ember.
Erdős Csaba az, látszik a szemeiből! Erős egyéniség, aki hihetetlen kitartásáról, találékonyságáról híres.
Nemcsak motoros-, hanem gyalogos kaszkadőr is, valamint többszörös dragbike, dragster, stunt riding bajnok, motorépítő, akinek a járgányai csodájára járnak.
Csabával arról beszélgettünk, hogyan indult el egészen kicsi korától kezdve ezen a szép, de kemény úton.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
– Először 6 évesen kerültem kapcsolatba a motorozással. A nagybátyám krosszozott. Egyszer felültetett maga elé, 80-nal vitt, de úgy féltem, hogy üvöltöttem. Szerencsére kinőttem azóta! Bár, hogy teljesen őszinte legyek, legelőször édesanyám hasában „ültem” motoron, mert egy Pannónián vitte édesapám, amikor velem volt várandós.
– Szerintem már itt dőlt el minden…
– Nagyon félős gyerek voltam, még a hintában sem lehetett meglökni. Vonzódom a technika iránt. Mindig a nagybátyám körül sertepertéltem, amikor szerelgette a motorját. Az első komoly szerelésem 5-6 évesen történt, amikor új dugattyút tett a gépbe. Rárakta a hengerfejet, de nem húzta le. Találtam egy kis csavarhúzót, amivel elkezdtem machinálni a motort. Emlékszem, úgy hallottam, mintha megjött volna a munkából, ezért ijedtemben a csavarhúzót elengedtem, visszaraktam a hengerfejet, amit leszedtem és úgy tettem, mintha semmi sem történt volna. A nagybátyám, amikor ténylegesen hazajött, ott folytatta a munkát, ahol abbahagyta, összerakta a gépet, de amikor berúgta, nem történt semmi… Sajnos ott maradt a kis csavarhúzóm a dugattyú és a hengerfej között. Amikor szétszedte, akkor látta meg, mi a hiba oka…
– Képzelem, hogy örült neki… És mikor vetted az első vasadat?
– 11 éves koromban kezdtem el motorozni, egy tekerős Riga 12-essel. Nem árultam el senkinek, hogy mire gyűjtök pénzt, ezért még augusztusban végigjártam a rokonságot, hogy karácsonyra ne vegyenek nekem semmit, hanem pénzt adjanak. Összejött 2200 Ft és 2000-ért megvettem az első motoromat. Ez egy két sebességes kézi váltós kis motor volt.
Abban az időben ez volt a menő. Egy év múlva építettem bele egy Simson blokkot – ez volt az első építésem csavarhúzóval, kalapáccsal és fűrésszel. 15 évesen kezdtem el járni a Vörös Október Sport Egyesületbe krosszozni az öreg Kökényesi Gyurihoz. Majd később versenyszerűen enduróztam, de 8 éves korom óta mindig sportoltam valamit: kajakoztam pár évig, küzdősportokat tanultam.
– Egy 11 éves kisfiúnak megengedték a szülei, hogy motorozzon?!
– Anyám sosem járt be szülői értekezletre, abszolút jó gyerek voltam – amíg motorom nem lett… Büszke voltam a Rigámra, és természetesen azzal jártam iskolába. 200 méterre laktam a sulitól, szóval gyalog is öt perc volt az út. Édesanyám egyszer kitalálta mégis, hogy bemegy szülői értekezletre. Ott megkérdezte tőle az osztályfőnököm, tudja-e, hogy a fia motorral jár iskolába. Még azt sem mondtam el, hogy motorom van. A tárolóban tartottam a sisakkal, a ruhámmal, és nem akartam róla szólni.
Hazaérvén, kiborulva megkérdezte, nem akarok-e valamit mondani… Persze kikötötte, hogy el kell adnom, nincs jogsim, veszélyes és így tovább. Talán ez volt az első gyerekes hazugságom, hogy azt mondtam, eladtam, de közben a barátomnál tartottam. Amikor szabadidőm volt, mivel krosszozni akartam, ezzel jártam terepre gyakorolni a hegyekbe.
