Még Erdős Csaba is félt a motoron…
– A motor show-id világhíresek. Az időd egyik részét, a kaszkadőrködés mellett, ezek teszik ki.
– Tavasztól-őszig, minden hétvégén fellépünk valahol. Szerencsére annyi bemutatónk van, hogy már előző évben elkezdenek bennünket lefoglalni, szóval hamar betelik a naptár. A legdurvább eddig az volt, hogy egy hétvégére négy fellépés jutott, három különböző országban. Csak utaztunk és motoroztunk – brutális volt! Persze, ez akkor működik, ha útba esnek a helyszínek. Ha nem így van, akkor a barátaimnak szoktam átadni a felkéréseket, amelyeket nem tudok elvállalni.
– És ebbe az irányba mikor indult az életed?
– Amikor 18 évesen kaszkadőr vizsgát tettem, nagy álmom volt, hogy megtanuljak egykerekezni motorral. Sikerült is. Akkor még a hagyományos egykerekezést tanultam, hogy motorerőből kuplunggal felveszem a gépet. Nem ismertem még a hátsó fék használatával, a profi, kontrollált egykerekezést. 1996-ban már Európában, Angliában elkezdődött a streetfighter vonal.
– Gondolom, voltak példaképeid…
– Igen, az egyik ilyen külföldi versenyző Antonio Carlos Farias. A másik különleges motoros pedig Jean Pierre Goy, aki a mai napig kaszkadőrködik. Talán ők ketten az úttörői ennek az egész streetfighter sportágnak, elkezdték nagy motorral végrehajtani a fantasztikus mutatványokat. Sikerült hozzájutnom egy videóhoz, ami az angliai bajnokságot mutatta be. Amint megláttam, tudtam, hogy ezt a sportot nekem találták ki, és elkezdtem fáradhatatlanul gyakorolni.
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. |
– És jöttek a fellépések…
– Pontosan! 1997-ben már volt pár felkérésem motoros találkozókon, gyorsulási versenyeken, ahol egykerekezgettem. Azt még nem lehet bemutatónak mondani, de így indult a pályafutásom. 1998-ban indultam el Csehországban egy egykerekezési versenyen. Sikerült megnyernem úgy, hogy le sem tudták mérni a teljesítményemet, mert 2 km-t mentem egy keréken, a második helyezett pedig 600 m-t. Ráadásul úgy, hogy felültettek mögém egy bátor lányt, akivel megtettem az utat. A mai napig ez a hivatalos egykerekezési rekord Csehországban. Olyan indíttatást adott nekem, hogy ezt feltétlenül művelnem, finomítanom, túlszárnyalnom kell!
Néztem a videókat, igyekeztem mindent elsajátítani, amit a világbajnokok végrehajtottak, de azon gondolkoztam, mit lehetne még pluszban belevinni, hiszen nem akartam lemásolni őket. Innen alakult ki a stílusunk, ami egyedülálló a világon. Ez a sok személlyel történő mutatvány. 5 emberrel gurulunk egy keréken, fej letétellel. Quadon pedig már van 6 személyes mutatványunk. Több világrekordot állítottunk fel, ezek közül az egyik, amikor 9 embert ültettem fel különböző helyekre a járművön, és úgy mentünk oldal két keréken a Hungaroringen. Mindig kitalálunk valami őrültséget!
– Minden apró átalakítást saját magad végzel a gépeiden?
– Igen, és régebben építettem motorokat is. Indultam motorépítő versenyeken, melyeken szerencsére valamilyen kategóriában minden gépem nyert. Nagyon szeretek alkotni! Ez a dolog megállt a munkám végett, mert a fellépések, filmforgatások miatt nagyon elfoglalt vagyok. Ott van még a dragster versenyzés, ahol az autómat szintén én készítettem, s fejlesztgetem a mai napig. A karosszériás dragster autóm öt évig készült, saját tervezés, építés. De mindig kitalálok valami újat, hiszen folyamatosan fejlődni, változtatni kell.
– Milyen országokban jártál már?
– Szerencsére mondhatom, hogy szinte bemotoroztam Európát. Az az ország, ami nagyon megfogott, Luxemburg volt. A természetes jólét sugárzik ott mindenből. Horvátországba minden évben járunk – a nagy kedvencem, főleg a tengerpart miatt. Tudnék ott élni… a nyugdíjas éveimet szívesen ott tölteném. Ami nagyon tetszett még, Isztambul. Egészen más elképzelésem volt a törökökről addig, míg nem láttam élőben, ahol élnek. Azt kell mondanom, mindenben előttünk járnak. Voltunk még Zaporozsnye-ban, 1800 km-t motoroztunk – ez is hihetetlen élmény volt. De bátran mondhatom, hogy akárhova sodródtunk, mindenhol örökre szóló élmények vártak!
Erdős Csaba kreativitása, úgy érzem, nem ismer határokat, az egekig szárnyal. A folyamatos fellépések mindig változtatásra ösztönzik, ami a fejlesztési képességeinek a mozgatórugója.