Különben dühbe jövünk újratöltve a Netflixen
A jól ismert és soha meg nem unható Bud Spencer-Terence Hill film, a különben dühbe jövünk új verziója onnan folytatódik, ahol az előzőnek vége lett. Sajnos hiányoznak belőle a nagy öregek, és nálunk a gyerekeken kívül mindenki más csak sírt rajta. Természetesen motorok és motorosok is vannak benne, ezért megnéztem.
A kritikák alapján kritikán alulira sikerült az új remake, de azért vettem a bátorságot. Tisztelegve a nagy öregek előtt azt reméltem, hogy mindössze az irigység vagy a rosszindulat beszél a fujjogókból.
Sajnos azt kell mondanom, hogy nem így van. Az új Különben dühbe jövünk film tényleg szörnyű lett a forgatókönyvtől kezdve a színészi munkán keresztül a rendezésig. De úgy látszik, mazohista vagyok, mert végülis kétszer is megnéztem. Kíváncsi voltam a férjem véleményére is, aki a legnagyobb Bud Spencer rajongó a családban. Ő is elkeseredett attól, amit látott, és végülis ugyanaz volt a véleménye, mint nekem.
Már a film elején elvesztettüük a fonalat mindketten. Nekem csak azért sikerült válaszolni a férjem tök logikus kérdéseire, mert én már másodszorra néztem meg. Ugyanis már a film legelején nem egyértelmű, hogy ki kicsoda, és ezen nem segített az sem, hogy túl sok volt a fölösleges szereplő is.
Elvileg arra szeretnének utalni az alkotók már a film elején, hogy a sztori ott folytatódik, ahol az eredeti verzió véget ért. Miközben Ben és Kid arról vitatkoznak még mindig egy üvegajtó mögött, hogy kié legyen az egy darab megmaradt Buggy, fiaik meglovasítják azt, és itt a piros hol a piroson elvesztik. Megint.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A baj csak az, hogy az üvegajtón keresztül is tisztán látszik, hogy ott nem Bud Spencer áll, és a szinkronhangja sem a jól ismert Bujtor Istváné. Na innen teljes a káosz és még 5 perc sem telt el a filmből.
Egy későbbi jelenetben ugyanaz a két színész játsza az immár felnőtt fiúkat Vigyorit és Carrezzát 25 év múlva, akiknek a sziluettjét az üvegajtón át láttuk.
Szóval a lényeg az, hogy újra összejönnek, és egy rallyversenyen megpróbálják visszaszerezni a régi homokfutót. Persze ez nem megy olyan könnyen, hiszen a helyi rossz ember a fiának szánja a kiskocsit, ezért mindenféle bonyodalmak történnek.
A filmben egy csomó utalás van az eredeti filmre. Nem csak a sör-virsli verseny, de például Jeremiás, aki a szerelő volt régen, a nevét ebben a feldongozásban egy a kutyának kölcsönözte. És nem maradhatott ki az emlékezetes motoros „lovagi torna” jelenet sem. De az sem volt olyan vicces, mint az eredetiben.
A lényeg számomra persze az volt, hogy ismét vannak motorosok a filmben. A helyi kiskirály, Torsillo pincsijei a Kobrák nevű motoros banda. Vezetőjük az olasz Péter Fonda…
Onnantól, hogy megjelent a képen, nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy még a Faterok Motoron című örök klasszikus és legnagyobb kedvenc motoros filmem is benne van a sztoriban. (Évente kétszer megnézzük a gyerekekkel is és még mindig jókat röhögünk minden poénon.) Mirijam, a cirkuszos cigánylány karaktere nagyon emlékeztetett Maggie-re a Wild Hogs-ból, akit meg kell menteni a gonosz motorosoktól.
A lényeg az, hogy egy jó nagy katyvasz lett ez a film. A snittek túl hosszúak, a dialógusok értelmetlenek és butyuták, a színészek bénák, és a történet is értelmetlen és érdektelen.
Ilyenkor azért felmerül bennem a kérdés, hogy mit tudhatott Bud Spencer, ami miatt a filmjei még 50 év után is nézhetőek és szórakoztatóak. Ezek szerint mégsem olyan egyszerű az, amiről eddig azt hittem, hogy a stábjával csak kirázták a kisujjukból azt a sok közönségkedvenc vígjátékot.
Te láttad már a filmet? Most meghoztam, hozzá a kedved?
Képek: Netflix
