Titti: egy kis 250-es Kawasaki Eliminatorom van
Igaz, hogy nekem csak egy kis 250-es Kawasaki Eliminatorom van, és nem valami hatalmas csoda, de így is nagyon büszke vagyok rá, és nekem ő a legszebb. Már 3 éve birtoklom! Nem mondom, hogy majd egyszer nem szeretnék egy nagyobbat, biztosan eljön annak is az ideje, de nem kell elkapkodni semmit!
Hogy nekem hogyan indult ez az egész? Hát! Nekem a véremben van a motorozás. Édesapám – aki sajnos már nincs közöttünk – fiatalkorában motorozott. Igaz, ő még akkor Pannóniával nyomatta, de úgy istenigazából.
Történt egyszer…, szóval nem akarom Ádámtól meg Évától kezdeni, de miután megismerkedett a muterommal, vagyis akkor még nem volt se mutter sem fater, hanem K. (ő apu) és Zs. (ő anyu), szóval megismerkedésük után két hónappal volt Zs. szülinapja. K. gondolta, hogy tök jó fej lesz, és felmegy Pestre (Únyról, ami Esztergom mellett van), és vesz neki egy aranygyűrűt meglepibe.
Csakhogy már akkor is voltak jó fej autósok, akik nem annyira szerették a motorosokat, és lazán úgy sikerült kielőznie az autósnak, hogy K.-t felborította, és lazán továbbhajtott. K. az út szélén feküdt szinte élettelenül, amikor véletlenül arra ment egy orvos, aki újraélesztette, megmentette az életét. Igaz, hogy a bal lábát már nem sikerült megmenteni, mert azt combtőből amputálni kellett, de legalább életben maradt.
Aztán nagy nehezen kiderült, hogy mi a szitu, mert az akkori civilizáció még nem a mobiltelefonról, meg az internetről szólt, és anyu nem tudta, hogy hová tűnt el K. Meglátogatta a kórházban és összeborultak, és 6 évvel ezelőttig boldogan – már írhatom – éltünk.
És igaz, hogy az én apukámnak nem volt bal lába, de ő volt a legjobb fej apa a világon, és biztos vagyok benne, hogy ezt a bátyám nevében is mondhatom, aki mellesleg szintén motorozik.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Szóval valahogy így kezdődött. Aztán jött az első motoros találkozóm, mocskos módon történő berúgással, és a motoros pasikkal. Bár a bátyám megtiltotta mindnek, hogy rám nézzen, de azért az első találkozóm után egy évvel, csak sikerült összegabalyodnom egy jóképű motoros fiúval. Rettenet nagy szerelem lett belőle – bár már vége -, de valahol ő is közrejátszott abban, hogy motorozzak.
Titti profilja
Ez idő alatt – mert hogy több szálon futottak az események – a bátyám is vett egy motort magának. Egy Suzuki DR 600-at. Úgyhogy bukóm már volt, meg bátyónak motor, meg motoros pasi, gondoltam ide már csak egy motor hiányzik. Aztán szépen megtanulgattam motorozni a párom Suzuki GSX-F 750-es motorjával, és elkezdtünk nézelődni motorok után.
A baráti társaságban az egyik barátnőm rendelkezett egy ilyen Eliminatorral, és ők is ajánlották, hogy szuper lesz nekem egy ilyen első motornak. Így aztán több hetes keresgélés és utánajárás után sikerült megszerezni egy gyönyörű július 13-i napon a szépséget. Igaz, hogy a jogsit rá egy hónapra szereztem meg, de nem érdekelt, mert mindennél többet jelentett, hogy megvehettem életem első motorját, és mindig büszke vagyok arra, hogy ő az enyém lehet!
Dióhéjban ennyi! Igazából még oldalakat tudnék regélni erről az egészről, de nem akarok senkit sem fárasztani! Inkább csak ennyit mondok:
„Illa berek nádak, erek, a motorosok jó emberek!”
