Kissné Kerék Anikó: Alig bírtam nagy hassal felülni a motorra
Egy tündéri kisfiú anyukája, aki a motorversenyzéssel kacérkodik. Az már biztos, hogy a csöppség elmondhatja majd, milyen bátor szülei vannak.
Ugyanis, Ancsy férje is versenyző. Így evidens volt, hogy a kicsi már születésétől kezdve elkísérte a szüleit a Ringre. De ne szaladjunk ennyire előre! Nézzük meg, Ancsynak milyen gyerekkori emlékei vannak a motorozásról…
− Édesapám vitt el először egy gyermek táborba, körülbelül 10 évesen. Akkor volt egy 250-es Jawa-ja, ami menő motornak számított. A hátsó ülésen, rövidnadrágban utaztam. Az egyik balos kanyarban, annyira bedöntötte a motort, hogy a bal térdemről leszántotta a bőrt az aszfalt. Úgy kezdtem a táborozást…
− Neked sem volt valami felemelő az első élményed! A jelent látva, mégsem ment el a kedved…
− Elkezdtem járni idősebb koromban gyorsulási versenyekre. Nagyon megtetszett a hangulatuk! Écsre, a Rábaringre jártunk ki, 2002-2003 körül. Nekem már akkor is a gyorsasági motorok tetszettek, nem pedig a krosszmotorok. A Yamaha R6-ba első látásra beleszerettem. Megmondtam, hogy nekem ilyenem lesz, ha egyszer motorozni fogok.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Ancsy profiljaa CsamClubon
−Ezek után magától értetődött a jogosítvány megszerzése?
− A férjemmel a pályán ismerkedtem meg – kijárt gyorsulni. Neki akkor egy Suzuki GSX-R 600-asa volt. Az nem igazán tetszett! Miután már egy pár voltunk, elkezdett kijárni a Hungaroringre, és akkor csapott meg ennek az egésznek a szele. Elhatároztam, hogy megszerzem a jogsit. Autóra sem volt meg, és így egyszerre csináltam meg mindkettőt.
− Milyen volt az első élményed a Hungaroringen?
− Miután meglett a jogsim, vettünk egy Suzuki GS 500-ast. Azzal mentem fel először életemben a Hungaroringre egy vezetéstechnikai tréningre. Körülbelül 4 perc alatt értem végig a pályán szög egyenesen haladva. A srácok olyan szinten otthagytak, hogy az oktatók elfeledkeztek rólam. Csak köröztem és köröztem… Estefelé egy német bajnoki futam időmérő edzése volt. Egyszer csak valaki észrevette, hogy ott vagyok, de akkor már kiengedték a versenyzőket. A célegyenes végénél, az egyik fickó kirohant elém, lengetve a kockás zászlókat, hogy azonnal menjek le a pályáról, mert ott jönnek mögöttem a futam résztvevői.
− Még jó, hogy nem akkor vetted őket észre, amikor elhúznak melletted! Egyébként mostanában 600-assal versenyzel?
− Igen, a férjemmel vettünk két egyforma motort: GSX-R 600 K8-ast, ezüst-fehéret, ami az álmunk volt. A motorkiállításon láttuk meg. Ki is próbáltam, ez volt az egyetlen vas, amelyikről biztonságosan leért a lábam, és meg is tudtam tartani. A leggyönyörűbb moci volt abban az évben! Ráadásul, akkor kismama voltam, és úgy ültem fel, nagy pocakkal a gépre. Alig bírtam a nagy hassal felülni a motorra, páran furán is néztek rám. Ugyebár, Yamaha-t akartam, de arról lábujjhegyen ért csak le sajnos a lábam.
