Barna Krisztina, a túraendurók szerelmese
A debreceni vagány motoros csaj egy Husqvarna TE 610-el rója az utakat, s a mindene a motorozás.
Barna Krisztina mindezek mellett a HBME (Hajdú Bihari Motorosok Egyesülete) büszke tagja, aki sokat tesz azért, hogy az emberi összefogás erejét mutató rendezvényeket szervezzen.
─ Hogyhogy a nagy szerelem a motorozás iránt? Esetleg édesapád motorozott?
─ Édesapám nem motorozott, a harckocsik szerelmese volt. Olyan 7 éves lehettem, amikor apának az egyik katona társa, Árgyelán Lacika eljött hozzánk a Simsonjával. Mivel még új volt a motor, csillogott-villogott, gyönyörűen pöfékelt. Azonnal lenyűgözött a látvány és a benzingőz illata. Nyár volt, jó idő, éltem az alkalommal és miután mind a két szülő beleegyezett, elmentünk motorozni. Ott, abban a pillanatban úgy éreztem, hogy nagyon boldog vagyok, és nekem erre szükségem van, de nem csak most…
─ Jogsid mióta van?
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
─ 2006. október 10-én szereztem meg a jogosítványomat, azóta rendszeresen motorozok. A legnagyobb titokban csináltam a jogsimat. Anya csak annyit tudott, hogy „B” kategóriára mentem, de valójában párhuzamosan csináltam az „A” kategóriával. Minden vizsgám egy napon volt a két kategóriából, így könnyen meg tudtam oldani a választ, a „Mikor lesz a következő vizsgád gyerekem?” kérdésre. Egyik délután csak annyit mondtam anyának, hogy felmegyek a városba. Természetesen a motorért mentem. Anya pont kint volt az erkélyen, amikor megérkeztem a Fazerrel. Amikor levettem a bukót, majdnem kiesett az erkélyről a döbbenettől. Csak ennyit tudott mondani: „Úristen! Kislányom!”
─ Milyen motorod van jelenleg?
─ Egy Husqvarna TE 610. 2008-ban vettem meg, első gazdás. Szerelem volt első látásra. A jogsim megszerzése után a következő nyáron kezdődött meg igazán számomra a szezon. Először egy Yamaha Fazer 600 nyergében, utána egy Suzuki DRZ 400E-vel csapattam tovább. Amikor a DRZ-vel gurultam, jöttem rá, hogy ez az én igazi stílusom. Nagyon megszerettem az endurot! Munka végeztével semmi más nem érdekelt, csak az, hogy végre a motoron üljek. Hétköznap volt olyan, hogy rendszeresen hajnali 1 órakor mentem haza, mert egyszerűen nem bírtam abbahagyni. Általában Lillafüred és Mátraháza volt a cél.
─ A mostani vasad véglegesnek mondható, vagy szeretnél másikat? Mi az álom motorod?
─ Nehéz kérdés. Nagyon hozzám nőtt ez a motor, fájna eladni, vagy másikra cserélni. Ha megválnék tőle, majdnem olyan lenne, mintha saját magamból adnék el egy darabot. Bízom benne, hogy meg tudom tartani és idővel vehetek mellé egy másikat. Nagyon szeretem a túra endurokat, így az álom vasam egy Honda Africa Twin. Igaz, kellene mellé egy kis sámli, hogy leérjen róla a lábam. Az álom motorhoz, álom út is társul. Szeretnék legalább egyszer az életben indulni és végig motorozni a Budapest-Bamako Rallyn – természetesen a megfelelő felkészültséggel –, akár több motorossal összefogva. Hmmmm de jó lenne…
