Hermione
32 éves, az élet rendjét cseppet sem követő lány vagyok. Kapok is érte eleget, de nem számít, mert a mának élek.
Az én sztorim elég korán kezdődött, valamikor 6 éves koromban. A nagypapámnak volt egy Babettája, és a gondosan felszerelt házi gyártású kosárban fuvarozta az unokáit. Sajnos én nem sokáig élveztem a kivételes alkalmakat, mert hamar kinőttem a kosarat, így nekem már csak az irigykedés és a bámészkodás jutott.
Papám halála után nagyon nagy szünet jött és apukám révén az autók felé kezdtem húzni. Szinte minden hétvégén Wartburgot szereltünk. Imádtam, mert mindig segíthettem. Abban az időben autószerelő akartam lenni. 8. osztály végén jelentkezni is akartam, de lányokat nem vettek fel abba a suliba.
1994-ben nagy fordulatot vett az életem. Elvesztettem az apukámat. Úgy éreztem mindennek vége. Nehezen dolgoztam fel, hogy elvesztettem Őt, és az élet hozta, hogy szép lassan anyura és csak magamra számíthattam. Aztán megismerkedtem egy fiúval, akinek volt egy Simsonja és Ő révén ismét előtérbe kerültek a motorok.
Megvettem életem első motorját, egy Babettát. Háromszor elfáradtam, mire be tudtam indítani, de nagyon élveztem és az enyém volt. Sikerült is vele egy nagyot esni. Hát mit mondjak, a sürgősségin a doki majdnem rosszul lett, mikor meglátott. Azt mondta „arc és koponya röntgen, addig látni sem akarom”. Jelzem az a tuti bili sisak volt rajtam és csak az nem érte a földet.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Hermione profiljaAz esés után 1 héttel eladtam a motort és a B kat. jogsira koncentráltam. Pár motormentes év után 2001-ben elmentem Kunmadarasra. Annyira tettszett, hogy akkor megfogadtam, nekem motorom lesz, ha addig élek is. Minden álmom egy Suzuki SV 650-es volt.
Hosszas spórolás és kitartó munka eredménye, egy Derbi robogó volt. Nem túl szép nem túl gyors, de valahol el kell kezdeni. Az álom persze mindig szem előtt lebegett. Kemény 1 hónapig bírtam a hihetetlen 45 km/órás sebességet, és gyorsan elcseréltem egy Yamaha Zeal 250-es gépre. Persze pótolnom kellett rá.
Mivel ez már nagy motornak számít, így elmentem A-s jogsira. 2 év rendszeres motorozás után úgy éreztem, hogy kinőttem a kis Zeal-t és elhatároztam, hogy megvalósítom az álmomat. Hosszas kitartó munka eredménye, hogy idén január 10-én tulajdonosa lehettem egy Suzuki SV 1000 S-nek. Lehet nagy lépés volt előre, de SV és más nem számít. Hihetetlen érzés, mikor beteljesül az álom.
Nehéz küzdelem volt, de megérte!!! Szabadság, szeretem!
