Harley-szerelő tanfolyam az Open Road Weekend alkalmából – VIDEÓVAL!
Kedden még úgy volt, hogy kocsival megyünk vagy hajóval, annyi esőt jeleztek az alsóörsi Open Road Weekend idején. De már annyira ki voltunk éhezve a motorjainkra, hogy végül úgy döntöttünk, hogy csütörtökön 4-kor teljes esőfelszerelésben nekivágunk az útnak. Végülis csak max. 135 km eső várt ránk Hegyeshalomból.
Viszonylag szerencsésen megúsztuk, egy intenzív 5 km-es záport kaptunk el és egy 10 km-es szemerkélő esőt. Mire megszárított minket a szél, már jött is a következő ázás.
Veszprémben az egyik kúton bevártunk még egy barátunkat, majd indultunk a szállásra. Azaz indultunk volna, ha az egyik Street Glide is úgy gondolta volna. Akkumulátor se kép se hang. Egy óra szerelés után siker, indult! Fél órán belül el is foglaltuk a szállást. Ahogy leraktuk a motorokat, leszakadt az ég és egész éjjel tovább esett!
A szállásunk nagyon klassz volt és a szállásadóink hihetelen kedvesek és segítőkészek. Még a veszprémi malőrnél szóltam nekik, hogy csúszunk, felajánlották, hogy eljönnek értünk, ha nem tudunk életet lehelni a motorba, és amikor megérkeztünk welcome pálinkával vártak. Kiderült, hogy ők is motoroznak! Lepakoltunk és olyan terülj-terülj asztalkámat csaptak össze nekünk, hogy csak na! A 2 héttel korábban tartott esküvőjükből maradt italok is előkerültek hamar, és hajnalig tartó sztorizgatás vette kezdetét!
A másnap az kicsit másnap volt, de végül úgy döntöttünk a késői reggeli és a Street Glide aksi csere után, hogy a szórványos eső ellenére motorozunk egyet a környéken. A házigazda mondott pár környékbeli falut, Mencshely és Pécsely, arra kerüljünk, mert azon a részen különösen szép a táj és a Balaton is fel-fel bukkan.
Úton-útfélen Harleykkal találkoztunk, ez is nagy élmény volt! Tényleg gyönyörű volt így, bár a kedvemet kicsit beárnyékolta, hogy az olajszűrőm kilyukadt és csöpögött belőle az olaj, de hamar rendeltünk egy új szűrőt bele, amit szombatra ígértek.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Közben a harmadik Harley ülés-csavarját elhagytuk. Szerencse, hogy valamelyikünkében volt olyan, amit ki tudtunk csavarni és nem hiányzott annyira belőle.
Ebéd egy útszéli halsütödében, majd irány a szállás! Kicsi motor simogatás, szétszereltèk a Ladykémet (előző neve Road King) két vodka narancs között és a 90-es évek slágerei mellett, majd irány az Open Road Weekend fesztivál.
Volt egy 10-12 fős elektromos kis nyitott busz, ami folyamatosan hordta a fesztiválozókat. Érkeztek oda taxival is, de sokan gyalog közelítették meg a rendezvényt.
A bejáratnál hamar bejutottunk, épp a Lord zenélt. A színpad egy hatalmas sátor alatt volt, így az eső nem akadályozta a koncertet. Minden volt egy helyen, étel ital, álló- és ülőhely. A sátor jobb sarkában volt egy pankrátor ring felállítva, ahol két koncert között szórakoztatták a motorosokat.
A szokásos Alsóörs-feeling is megvolt, a kempingből időnként begurult egy-egy már nem szomjas sofőr, akik tiltásig bőgették a motorjaikat.
Még szerencse, hogy nem a legfehérebb cipőmben mentem (amúgy de), mert olyan 5 cm sár volt a füves részeken, amit azért a rendezők hellyel közzel orvosoltak néhány pallóval.
Ittunk néhány italt, megszakértettünk pár különleges Harleyt, majd vissza taxiztunk a szállásra.
Szombat reggel, mire felébredtem, az új szűrő benne volt a motoromban. Gyors reggeli 11-kor és már indultunk is a felvonulásra, ami délben indult a kempingtől. Folyamatosan néztük az időképet és csak felettünk volt egy fekete pamacs felhő. Végül négyünkből hárman úgy döntöttünk, hogy nem csatlakozunk a konvojhoz. Ahogy kiálltunk, már jött is egy masszív zápor.
Pont be tudtunk állni egy előtető alá. Jó 20 percig szakad, így nagyjából 15 perc késéssel indult a sor. Megnéztük, ahogy elvonultak és kezdetét vette a gasztro nap. Ebéd, kürtőskalács, kávé, fagyi, vacsi a Baricska Csárdában. Napközben bementünk kicsit a fesztiválra, megvártuk míg visszaér a kör. Utána jutott idő még egy szuper füredi hajókázásra is. Vacsi után ismét haza, motorokat leraktuk és indultunk vissza az Open Roadra.
Azt gondoltuk, hogy a szombati napon lesznek a legtöbben, de nagyjából egyharmaddal kevesebb embert láttunk a péntekhez képest. Igaz, màr a Charlie koncert után érkeztünk. Épp akkor kezdett a Mobilmánia, elég jó hangulatot csináltak! Nem maradtunk sokáig, mert reggel indulnunk kellett haza.
Taxira várva, fejcsóválva konstatáltuk, hogy a Harleyk mindig gondoskodnak róla, hogy ne unatkozzunk! Sőt igénylik a törődést, lelkük van! Csak olyannak való, aki megoldás központú ember, szeret bütykölni, meg persze van hozzá érzéke is, vagy van egy vagy több jó barátja, olyanok, mint nekem!
A Harley-élmény semmivel sem helyettesíthető, kárpótol minden szerelésért! A flow, a comfort, és a láványon felül talán azért, mert kicsit olyan, mint az emberi kapcsolatokban a konfliktus helyzet, ami ha megoldásra kerül, közelebb hozza egymáshoz a feleket.
Vasárnap reggel mindannyian lógó orral és csendben pakoltunk be a motorba, csak egymásra néztünk és nem volt szükség szavakra. Ezt a hétvégét nevezhettük volna Harley-szerelő tanfolyamnak is, mert vagy épp szereltek a fiúk, vagy arról beszéltek hogyan szereltek, vagy szerelnének meg, cserélnének ki valamit rajta.
Hazaérve már csak tőszavakban tudtuk kifejezni magunkat a fáradságtól. Olyan gyorsan elszaladt ez a pár nap, esemény dús volt. Ilyenkor magába száll az ember, számot vet és rájön, hogy milyen szerencsés. Hálás a legendás Harley-kultusznak, hogy összesodort egy ilyen társaságot, akik többnyire ismeretlenként találkoztak, de barátként búcsuztak, mert ilyen rövid idő alatt is rájövünk, hogy számíthatunk egymásra!
