20. évfordulóját ünnepelte az Aranyhorda Kisszékelyben
Több program is be volt tervezve hétvégére, és pár pillanatig hajlottunk rá, hogy másfele menjünk, ha úgyis rossz idő lesz ezen a hétvégén. Végül aztán megint Kisszékely mellett döntöttünk, és most sem bántuk meg. Végül pedig az idő is jó lett.
Hihetetlen, de az Aranyhorda idén már huszadik alkalommal rendezte meg baráti találkozóját a kisszékelyi strandon. A három tesó, Bencze Jani, Bencze Peti és Bencze Kornél, valamint környékbeli barátaik alaposan meg vannak fertőzve benzingőzzel. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy már két évtizede kitartóan szervezik ezt a rendezvényt.
Évek óta járunk ide. Ez az egyik olyan motoros találkozó, amit nem szívesen hagyunk ki, mert itt sok az ismerős, a régi arc, akikkel általában egy évben egyszer, itt találkozunk. Nincsenek sokan, tényleg baráti találkozó ez. Volt aki azt kérte, hogy ne is írjak róla, hogy nehogy jövőre még többen jöjjenek.
Hogy most is Kisszékely mellett döntöttünk, annak egyik oka az volt, hogy az utóbbi években egyre több itt a gyerek, így itt volt az alkalom, hogy a sajátjainkkal is kipróbáljuk, milyen a sátorozás egy ilyen rendezvényen, és biztosak lehettünk, hogy nem fognak ránk rossz szemmel nézni, amiért gyerekekkel mentünk.
Azt kell mondjam egyébként, hogy a gyerek meg a motoros találkozó nem teljesen kompatibilis egymással. Az mondjuk alap, hogy én kénytelen voltam beérni néhány korty sörrel – de az meg ugye minek – és az anyaság szépségeit ezúttal olyan nehezített körülmények között kellett élveznem, mint az idegen hely, a sátor, amiben először aludtak a gyerekek, és a sok újdonság, motorok, sok új gyerek, ami felborítja a bioritmusukat.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Míg a gyerekek délután még aludnának, valamint este is viszonylag korán fekszenek, addig a motorosok sokáig mulatnak hangos zenére (ami a gyerekeket nem akadályozza az alvásban). lyen esetben praktikus lenne a füldugó használata éjszakára, de a gyerekekkel ez a lehetőség természetesen kilőve, hiszen meg kell hallani, ha valami gond van éjjel. Mire a motorosok lefekszenek, a gyerekek már fenn is vannak, és reggelizni akarnak, meg strandolni, meg játszani, ami viszont zavarja a motorosokat, mert ők nem tudnak gyerekzsivalyra aludni.
Viszont cserébe tényleg egy csomó emberrel találkoztunk, akikkel már rég nem. Gyönyörű ez a környék, tehát már attól boldog lettem volna, ha csak odamegyünk meg vissza. Mondjuk motorral még jobb lett volna. A gyerekek is nagyon élvezték, és a szervezők rendkívül büszkék arra, hogy az elmúlt húsz évben olyan gyerekekkel népesítették be a kisszékelyi strandot, akiknek a génjeikben van a motorok szeretete.
A másik oldal, hogy azok a barátaink, akikkel eddig együtt jártunk ide, idén épp arra hivatkozva hagyták ki ezt az évfordulót, hogy már túl sok a gyerek. Végülis minden csak viszonyítás kérdése.
Szerintem ilyen sokan eddig sosem voltak ezen a rendezvényen. Ahogy Bencze Jani mesélte, volt olyan, aki nem ért rá egész hévégén, de csak azért eljött, hogy üdvözölje a jeles dátumon a szervezőket. És volt olyan is, akit kirúgtak a munkahelyéről, mert azt mondta, hogy neki fontosabb ez a buli, mint megint egy utolsó pillanatban beszervezett túlóra.
Meg volt olyan is – szerintem a húsz év alatt először – akinek éjszaka eltűnt az oldaltáskájából az összes irata. De szerencsére a Bencze tesóknak nem az a célja, hogy egy többezer fős fesztivállá nője ki magát a buli, úgyhogy azoknak akik nem érezték jól magukat, nem tetszettek nekik a koncertek vagy csak zavarta őket a sok gyerek, nyugodt szívvel tanácsolják, hogy akkor legközelebb inkább máshová menjenek. Mindenesetre mi jövőre is ott leszünk.
