Félelem és reszketés… majd szerelem: Dóra a közlekedő egyén
Fokozatos volt, lassan éreztem meg a dolgot. Nem haltam meg.
Mire levizsgáztam, és egy hétre rá megvettem az első, 125 köbcentis motoromat, már egészen pengén éreztem a dolgot. Következő tavasszal futárként szeltem át a várost ezzel a bizonyos elsővel, régi kis kék Honda volt, imádtam.
A jelképe volt annak, hogy legyőztem a félelmet.
Tavaly nyáron aztán rám mosolygott az Igazi. Ugyanolyan Honda CBR, csak nagyobb, az 500 köbcentis.
Egy igazi felnőtt motor, az, amivel fotókon pózol az ember.
Az első igazán komoly tárgy, amit a saját örömömre vettem. Azért, mert jó vele úton lenni. Még én is úgy nézek magamra, hogy ez aztán a menőség, pedig három évvel ezelőtt ezt biztos el nem hittem volna magamról. Hogy én, motorral? Hát normális vagy? Kizárt dolog. A púpomra nem hiányzik nekem ilyen hülyeség.
Most meg, hát ez itt az. A járműparkom legfiatalabb és kétségkívül legszebb darabja, az elkényeztetett, a legkisebb, a szerelemgyerek.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
És nem mondom, hogy nyoma sincs a félelemnek.
Dehogynincs. még most is folyamatosan figyelem magam, mit csinálok a kezemmel, merre dőlök, hogy lábbal tartsam és ne támaszkodjak, hogy jól vegyem a kanyart. Folyamatos kommentáradat megy a fejemben.
De már több az öröm, mint a komment, és ez is valami.
Tegnapelőtt a Pilist szeltük keresztül a haverommal. Egészen más perspektíva motorról, mint kocsiból, vagy kirándulás közben. És a városban is folyton motorral közlekedem. Még mindig figyelek minden mozdulatra. A testtartásom ugyanúgy nem automatikusan jó, ahogy nektek a kocsiban, hanem állandóan javítgatom.
Még mindig folyamatosan mennek a vészjelzők a fejemben: úristen, most fognak sávot váltani, nem látnak meg, fékeznek előttem, most jön egy bucka, tutira most fordul ki a busz, satöbbi.
De ezt úgy tekintem, hogy ettől maradok életben.
Ha nem félnénk, öt percet nem élnénk túl, de a mindent eluraló félelem elmúlt, és maradt az egészséges óvatosság.
Úgyhogy szerintem másnak is sikerülhet, a többség ugyanis eleve ügyesebb nálam.
Dóra teljes írását elolvashatod a Blogján. 
