Fárasztó sportág: Ingyenes vezetéstechnikai tréning motorosoknak
Tizenegykor már az órámat néztem, hogy mikor ebédelünk, és azt reméltem, hogy délnél nem tart tovább a képzés… Nem is értem, hogy gondoltam, hogy ennyi idő elég lesz, mikor minden csak gyakorlás kérdése. Aztán amikor Attila (a csillagokhoz nem értek) rendőrbácsit megkértem, hogy próbálja ki a Guzzit, új reménnyel töltött el.
Miután a lábtartógumimmal végigradírozta az aszfaltot, közölte, hogy eddig csak rosszat hallott erről a márkáról, de szerinte (is) rendkívül kezes. Persze a végén agyban dől el, hogy elhiszem-e hogy én is meg tudom csinálni, amit ő.
Közös ebéd
Délben az egész megmaradt társaság együtt motorozott el a kistarcsai Nosztalgia étterembe, ahol betűtészta-leves, és húsos úttörőgombóc volt a menü. Itt alkalom nyílott egy kis kötetlen beszélgetésre a rendőrökkel. Kiderült, hogy az ingyenes vezetéstechnikai képzést saját szabadidejükben, saját költségükre szervezik, a pályát ingyen kapják, ezért nehéz előre tervezni az időpontokat. Szerencsére egyre nagyobb az érdeklődés, bár ők is úgy gondolják, hogy a jelenlegi hivatalos motoros képzés elavult, hiszen ezeket a technikákat ott kellene begyakoroltatni a friss jogosítványt szerzőkkel.
Azt is problémának látják, hogy ezekre a képzésekre azok a motorosok mennek el, akikben van alázat a motorjuk iránt, be merik ismerni, hogy a technikájuk nem tökéletes. Azok viszont, akik megfelelő gyakorlat, sőt sok esetben megfelelő jogosítvány nélkül, vakmerően száguldoznak az utakon, úgy gondolják, hogy nekik ilyesmire nincs szükségük. Mire rájönnének, hogy hiányosságaik vannak, sokszor már túl késő, és gyakran vétlen közlekedőket is balesetbe sodornak ezzel.
Délutánra már valóban maroknyi csapat maradt csak. Én is úgy voltam vele, hogy ki tudja, mikor adódik számomra még egy ilyen lehetőség, amikor profi segítséggel, személyes figyelem mellett róhatom a köröket. A rendőrök mindenkivel nagyon türelmesek voltak, külön-külön segítettek, figyelmeztettek a hibákra, és megdicsértek, ha sikerült jól végrehajtani a gyakorlatot.
A helyben kőrözés után jöhetett a nyolcas, a lóhere és a kulcs, majd hátra volt még a hirtelen felbukkant akadály kikerülésének gyakorlása, és az álló helyzetből való visszafordulás. Az utolsó gyakorlatokat már az esélytelenek nyugalmával figyeltem, hiszen a V2-es motoroknál alacsony fordulaton rángat a blokk, ezért egész nap folyamatosan kuplungolnom kellett. Még most is görcsben van a bal tenyerem.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Hogy mennyire fárasztó sportág is ez a motorozás csak másnap derült ki igazán, hiszen a tenyeremen kívül minden porcikámban izomláz van. A nyakam, a karom, a hátam és még a fenekem is megdolgoztatta ez a nap. Pedig már majdnem elhittem, amit sokan gondolnak, hogy a motoron csak ülni kell és húzni a gázt…
(Sajnos a hőséget a fényképezőgépem sem bírta, ezért csupán két fotót sikerült megmentem. Pedig büszkén mutogatnám mindenkinek azokat a képeket, amin forduláskor leért a térdem… 🙂 Szerencsére Lucko múltkori képei jól sikerültek.)
