F650 Baráti Motoros Weekend 2013. 06. 28-30.
Másnap reggelre már sajnos volt, aki szedte a sátorfáját, és búcsúzni kényszerült, de a létszám így sem csökkent! Újabb és újabb tagok érkeztek, újabb sátrak nőttek ki a földből a felszedettek helyére. Reggelire találtunk a lecsó romjai között madárlátta kenyeret, illetve egy, a lecsóból megmenekült házikolbászt. Isteni volt!
Lassan éledezett a társaság, volt, akinek túl hosszúra sikerült az éjszaka, tábortűzzel, favágással inkluzíve. Ez utóbbit saját bevallásuk szerint Árpi és Zoli követte el, én személy szerint sikeresen átaludtam. Akadt, aki már nem volt ennyire szerencsés, és reggel kereste is a bűnöst.
Mivel többszöri nekifutásra sem sikerült összebarátkoznom a tábori zuhannyal (a hőmérsékletével és a szellősségével még csak-csak, de nem volt szabad tusfürdőt, sampont használni), így bekéredzkedtem házigazdáinkhoz egy tusolásra. Visszaérkezvén majdnem üres tábort találtam: a társaság nagy része megszökött Mezőberény irányába. Mozsoval, Ottóval és Zitával a szökevények nyomába eredtünk, és rájuk is találtunk a Tópart vendéglőben.
A később érkezésnek megvolt az az előnye, hogy az épp felszolgált adagok láttán rutinosan zóna adagot kértem, amitől még így is kettéállt a fülem! A kiszolgálás, az ételek, a tisztaság első osztályú, mindehhez sokadosztályú árakkal, és ez itt most bók! Szívből ajánlom ezt az éttermet minden arra járónak!
Amíg mi az ebédre vártunk, addig megérkeztek Emeséék is Nagyváradról, több tálcányi mics (csevapcsicsa) társaságában. Tehát innentől már nemzetközinek számított a találkozó, az étek pedig az eljövendő vacsora-választékot hívatott gazdagítani.
A táborba visszaérkezve csatlakoztunk a fák alatt punnyadó csapathoz. Ismét maratoni beszélgetés, ismerkedés vette kezdetét, és még mindig folyamatosan érkeztek márkatársak. Nekem nagyon viszketett a hátsóm egy kis kiruccanáshoz, így felhívtam Baét, aki Túrkevén lakik, hogy ráérne-e, és örülne-e egy villámlátogatásnak részemről? Persze, hogy örült!
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Indulás előtt picit vacilláltam, hogy vegyek-e esőruhát, mert eléggé elszürkült az ég. Csiga kijelentette, hogy nem lesz eső, így ráhagyatkoztam. Ehhez képest már Mezőberénybe érve elkezdett cseperegni az eső, ami egyre csak erősödött. A ruhám olyan ütemben ázott át, hogy egykettőre semmi értelme nem volt felhúzni az esőgúnyát. Ezt még megfejelte egy nagyon mocskos teherautó is, ami annyira beterített sárral, hogy alig láttam át a plexin. Sebaj, gondoltam, megelőzöm, aztán majd az eső lemossa rólam. Megelőztem, és akkor derült ki, hogy már nem is esik az eső, csak a teherautó csapta rám a szutykot…
Kattints a galériára a többi kép megnézéséhez!Baéhoz vastagon bepanírozva, és jól átázva érkeztem meg, ő persze kedvesen azonnal felajánlott egy száraz pólót, majd értő módon, súgva kérdezte: “Bugyi is kell?”. Nem, az nem kellett, annyira nem volt rossz a helyzet. Nagyon kellemes órát töltöttem náluk, kaptam fini kávét, és Bae apukájával is hamar megtaláltuk a közös hangot, kiderült, hogy a lakhelyem melletti faluban járt iskolába. Milyen kicsi a világ…
