European Bike Week Faaker See 2023 – a jubileumi 25. fesztivál – VIDEÓVAL!
Idén annyi HD eseményen vettem részt, hogy lassan Harley fesztivál szakértővé avanzsálok! Az ilyen motoros találkozók végén annyira bennem marad a bugi, hogy mindig azon agyalok, hogyan tudnám megoldani, hogy néhány nap otthonlét után, minél hamarabb motorozhassak.
Az utolsó a prágai Harley Days volt, ahonnan 4 nappal a faaki indulás előtt értem haza. Némi túlórával tudtam úgy alakítani a munkámat, hogy hétfőtől csütörtök délig sínre raktam a dolgokat, így csütörtök 2 körül el is tudtam indulni a tőlem 400 km-re fekvő Faaker-see irányába.
A szállás kereséssel már végképp nem volt időm foglalkozni, de mégsem akartam úgy elindulni, hogy nincs semmi fix. Előtte éjjel még azért ránéztem Bookingra, de összesen egy apartman tetszett a kb. 9 szabad közül, na reggelre azt is elvitték. Gyorsan átgondoltam és feltérképeztem a környéken lévő lehetőségeket, mert hamar döntenem kellett.
A Faaki-tó 10 km-es körzetében 150 eurótól indultak az árak éjszakánként, 30 km-re már 70 euróért is adtak ki szobát, míg 50 km-es távolságra akár már 30-ért is volt szabad szállás.
Arany középút lett, Feldkirchenben egy modern borászat hotelét választottam, ez fél órára volt a fesztivál területétől.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Két dologgal viszont nem kalkuláltam, az egyik hogy este a hegyekben 15 fok körülire csökken a hőmérséklet és nem igazán készültem meleg öltözettel, mert egész hétvégére szikrázó napsütést, 25 fokkal ígért az időjárás előrejelzés, így jobb híján az esti szállásra induláskor mindent magamra aggattam, amit a motorban találtam.
Még több kép az European BikeWeek-ről a galériában
A másik amivel nem kalkuláltam, hogy a borászatok általában hegyen vannak és keskeny, kanyargós, kavicsos szervizutak vezetnek fel, ami a 350 kilós Road Kingemmel finoman szólva is szívás, főleg sötétben!
Ráadásul egy helyen el is tévedtem és egy nyomvályús, földes útra keveredtem, ami egy törtbetonos emelkedővel végződött. Na ott már gondolatban keresztet vetettem mindenre is és jobb híján egy nagy levegőt véve próbáltam csak arra koncentrálni, hogy egyes sebességfokozatban, egyengázzal felkaptassak rajta úgy, hogy tartsam is a motort, de közben ne is kapaszkodjak a gázban. Nehogy meg kelljen állni, mert ha leteszem a lábam, akkor kicsúszik a lábam alól a betontörmelék és eldőlök. Amikor felértem, az összes víz lefolyt rólam!
Na de ne szaladjunk ennyire előre, mert már félúton, a pályán kezdődtek az izgalmak!
Ritkán, de azért, néha jól esik egyedül motorozni. Voltam már Faaker-see-n egyedül pár éve, mèg a COVID végén, itt el is olvashatjátok a cikket. Ez most idén is így alakult, de igazából nem is bántam, szeretek egyedül is motorozni! Ilyenkor mehetek a saját tempómban, akkor állok meg amikor és ahol én akarok, tényleg csak én vagyok és a motorom, meg a nap, meg a szél, meg az illatok és a táj szépsége! Idilli flow érzés!
Már félúton tartottam, amikor egyszercsak megtört ez a mámoros hangulat! Az autópályán arra lettem figyelmes, hogy valami csapkodja a bokámat. Lenéztem és láttam, hogy a váltó karja csak úgy lifeg szabadon! Kisebb sokkot kaptam, nagy levegő és próbáltam nyugodt maradni. 150-ről visszalassítottam olyan 100-ra, közben a lábammal szorítottam oda a váltót, nehogy elvigye a menetszél. Történt már ilyen velem a múltban, hogy elhagytunk egy sarokváltó kart.
Szerencsére pont 2 km-re voltam egy benzinkúttól. Mindenképp egy ilyen helyen akartam megállni, mert ha trélerezni kell, vagy szerelni, minden szempontból jobb. Igen ám, de ez a kút a pálya másik oldalán volt, ráadásul pont aszfaltozták a rávezető utat, így kénytelen voltam az útépítők mellett megállni, ami később végül jól is jött.
