Covidmentes motoros buli Faaker Seen: 24. European Bike Week 2022
Egy év kihagyás 2020-ban a Covid miatt, majd a tavalyi megkurtított program után idén majdnem teljes fényében zajlott le Európa legynagyobb motoros találkozója Faaker Seen. Mi is ott voltunk.
Hogy őszinte legyek, még soha nem voltam Faaker Seen, pedig az ismerőseim rendszeresen járnak ki. De idén Stefi meggyőzött, hogy ki tudja, mi lesz jövőre… Felmegy a benzin ára, itt az infláció is, lehet, hogy utolsó esélyünk, hogy túrázzunk egyet az osztrákoknál, úgyhogy belementem.
A rendezvényről annyit kell tudni, hogy Karintiában, a Faak tó partján (Faa am See) rendezik meg minden év szeptemberének első hetében. Jövőre például szeptember 5-10-ig lesz a European BikeWeek, immár 25. alkalommal, de a kemping már augusztus 31-től várja a bikereket.
A bulit leginkább a Daytona Bike Weekhez tudnám hasonlítani – ahol egyébként szintén soha nem voltam még sajnos – mert az sem egy zárt rendezvényhelyszínen van, hanem a floridai Daytona melletti tengerparton. A „fákerzé” a tó körül zajlik, ahol két fő helyszín van kialakítva: az első a Harley Village, ahol kizárólag hivatalos Harley-Davidson kereskedők állítanak ki, a másik az arneitz kemping melletti placc pedig az az utángyártott, úgynevezett „aftermarket” termékek és a mindenféle vegyes, piaci csecsebecsék helye.
Mindkét helyszínen van színpad és természetesen a vendéglátós sátrak is elmaradhatatlanok, különben mitől lenne a buli?
Itt még egy csomó kép a buliról a CsamClub galériájában
Mivel nincs egy elkerített terület, a bulira nincs belépő sem. (Mondjuk azt hallottam, hogy idén volt olyan koncert, amire belépőt szedtek a kempingben.) Persze a szállásadóknak ilyenkor elég vaskosan fog a pennájuk, amikor egy „jómódú” rocker szállást keres. A szerencsések találnak helyet a környéken, de az is jó megoldás, ha a közeli Szlovéniából ingázunk át a programokra.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Nekünk szerencsénk volt, ugyanis a nyíregyházi Harley-Davidson kereskedés két éve lefoglalt szállásán, légvonalban csak párszáz méterre a fő helyszíntől sikerült bevennünk két ágyat Stefivel, és így egyúttal egy jó hangulatú társaságba csöppentünk.
Túrázz Ausztriában és garantáltan el fogsz ázni!
Az egyetlen probléma az osztrák túrákkal, hogy azt 100%-ra lehet tudni, hogy esni fog az eső. Csak azt nem, hogy mikor és hol. Mivel nekem hétfőn még szülői értekezletre kellett mennem (ezért necces iskolakezdéskor motoros túrára menni), megbeszéltük, hogy kedden reggel indulunk. Stefi viszont ránézett a radarra és azt látta, hogy kedden egész nap esni fog, hétfőn viszont talán még lesz egy ösvény a felhők között és megússza eső nélkül.
Szóval Stefi előörsként elindult és átvette a szállást hétfőn, választott nekem is ágyat és este finom vacsorával várt minket az apartmanban.
Én a nyíregyházi delegációhoz csatlakoztam kedd délelőtt az M3 bevezetőjén, és bár reggel elég hideg volt, 14-15 fok, dél körül már vetkőzni kellett. Később Ausztriában belefutottunk egy kisebb esőbe, de az esőruha már csak eső után köpönyeg lett. Miután felvettük, dunsztolódhattunk a nedves ruháinkban a fólia alatt.
Hogy ismét visszatért az élet Faaker Seere, jól mutatja, hogy szerdán, amikor motorokkal indultunk felfedezni a rendezvényt, a tó körül már alig lehetett motoros parkolóhelyet találni. És hol volt még a hétvége!
Kintlétünk alatt sok honfitársunkkal találkoztunk, és a találkák legjobb helyszíne a magyar sátrak voltak. Kettő ilyen is volt. Az egyikben a soproni Harley-Davidson kereskedés a nyíregyházi Harley-Davidson kereskedéssel együtt állított ki, a másik pedig természetesen a Budapesti csapat volt. Míg előbbiek ruhák és egyéb motoros cuccok széles tárházát kínálták a sátorban, utóbbiak a 2023-as 120 éves évforduló programjait népszerűsítették egész héten. Azt hiszem, elég nagy banzáj lesz!
Ahhoz, hogy a biker életérzés teljes legyen, erre a hétre a tó körüli utat egyirányúsítják, és biztonsági őrök ellenőrzik, hogy csak olyan autók mehessenek be, akiknek valóban ott van dolguk. Ilyenek az ott lakók természetesen, valamint az áruszállítók és a taxisok is. Azt, hogy a motorosoknak az esti buli után ne kelljen becsiccsentve motorra ülni, úgy oldják meg, hogy úgynevezett suttle buszok járnak körbe a tó körül.
De persze a buli nem csak az esti italozásból áll. A gyönyörű tájat vezetett túrákon és magánúton is be lehet járni. Ehhez ötleteket találunk az esemény honlapján is. A cél pedig nem korlátozódik az osztrák Alpokra, hiszen Olaszország és Szlovénia is nagyon közel van. Egy-egy napon bemotorozhatjuk a Júliai Alpokat vagy elugorhatunk Udinébe is egy pizzára. Aki pedig autóval érkezne, az a helyszínen motort is tud bérelni.
Érkezésünk másnapján elmotoroztunk a közeli Veldenbe, a Wörther tó partjára. Ebben a városban van a híres kaszinó, ahol ezúttal Fred Kodlin gyönyörű, épített baggerjei voltak kiállítva, és egy külön teremben az Indián Motorcycles dörgölte a látogatók orra alá, hogy ők bizony nem a latyakban és sárban mutogatják a motorjaikat, hanem egy ilyen puccos szalonban.
A kaszinó miatt ebben a városban igen tehetős bikerek gyűlnek össze, ami persze az átlagéletkoron is visszaköszön. A bárok teraszán nézelődő közönség inkább hasonlított egy nyugdíjas otthon kertjére, mint egy motoros találkozóra. Azért persze látszott rajtuk is, hogy bikerek voltak egykor…
Csütörtök délelőtt esett az eső, így csak délután mentünk két kört a tó körül… vásároltunk a Billában, majd meglátogattuk a Baggerbuilder stábját a tóparti házikójukban, ahol épp gulyás-partit tartottak. Itt beszélgettem Kikivel, a német tulajdonos, Thomas feleségével is a motorjáról, amiről videó is készült (csak még nem mertem feltenni, mert még sosem készítettem interjút angolul).
Péntekre megérkezett az özönvíz, így egész nap a szálláson kuksoltunk és filmeket néztünk és beszélgettünk. Még jó, hogy egyesek ilyen felkészültek, hogy mindenféle kütyüt is hoztak. Már sötét volt, mire elállt az eső, de nekem akkor már nem volt bugi a lábamban. Nem úgy Stefinek és Tamásnak, akik legyalogoltak az erdőn át a buliba, majd jóval később vissza is találtak.
Mivel akartunk itthon még egy pihenőnapot nagy túra után, szombat reggel indultunk haza. Ezzel lemaradtunk ugyan a szombati nagy felvonulásról, de hogy őszinte legyek nem bántam. Ahogy közeledett a hétvége, úgy tűnt, hogy a motorosok egyre bénábbak. Egyikünk egy kereszteződésben előttünk borult fel álló helyzetből az utasával, és a nő még akkor sem akart leszállni, amikor hárman rohantak oda, hogy felállítsák a motort. Szóval ha egyszer ott maradnék szombatra, kizárólag csak nézőként vennék részt a felvonuláson.
Indulás előtt még bepakoltuk a buszba a nyíregyházi árukészletet, elbúcsúztunk Moncsitól, Andreastól és Big Alextől is – aki állítólag Ausztria legmagasabb embere a maga 221 cm-ével – és útjára engedtük Krisztiánt a Sprinterrel. Mi hárman (Stefi a Road Kinggel, Tamás a CVO blokos Street Glide ST-vel és én a Street Glide-dal) nem vettük túl sietősre a dolgot. Persze izgultunk, hogy hazafele esni fog, de végül is szerencsénk volt. Csak Szombathely után ért utol minket egy nagy felhő az égi áldással.
De végül is hazafelé jobb elázni, mintha már úgy érkeztünk volna oda.
Nekem 737 mérföld, vagyis 1180 kilométer volt a teljes táv. Tamásnak Budapesttől még 200 Nyíregyháza, szóval ő 1600 km-t motorozott összesen. Mondjuk könnyű egy ilyen kényelmes gépen: 150 km/óra, tempomat és jöhet eső, jöhet sár…
