Ettünk fondüt és elittuk a benzinpénzt – Olasz- és Franciaország túra
Másnap semmi rosszat nem sejtve indultunk neki, hogy visszatérünk az olaszokhoz és végre megpihenünk egy napra. Nem jutottunk messzire. 2770 méteren, Col de l’Iseran-on megálltunk fényképezkedni. Nagyon hideg volt, jeges aszfalt nem volt túl kényelmes, így siettünk is tovább. Én mit sem sejtve ballagtam lefele Levente után és egyszer csak a lenti faluban félreállt. Kiderült, hogy már fenn a hegyen nem indult be a GTS és Ő is imádkozott, hogy a lenti városba még le tudjon gurulni a 300 kg-s döggel…
Feltoltuk a járdára és elkezdte lebontani az elemeket. 3 órán át próbálkozott és végül feladta, mert nem jött rá, hogy miért nincs gyújtás sem. Egy ottani bolti vezető kijött és felajánlotta, hogy hív nekünk egy motormentőt, ami egyébként egy autómentős volt…
Vasárnap, semmi nem volt nyitva, de ott a másnapi hétfő is valami ünnepnap volt. Szóval közölte, hogy kedden fel tudja venni a Yamaha szervizzel a kapcsolatot és talán péntekre jutnak valamire. Számoltunk, osztottunk, szoroztunk… A szállás 120€/éj volt…
Nem érte volna meg addig várni, így szóltunk apámnak és Ő másnap estére kiküldte az egyik kamionsofőrünk és kedd reggel haza is indultunk. Csalódottan. Sajnos cirka 2300 km-rel zártuk végül a 2014-es nagy túránkat…
De nézzük a jó oldalát: legalább ettünk fondüt és elittuk a benzinpénzt.
