Dina bravúros kanyarjai az ausztriai hegyekben
Miután Dina részt vett a Női Motoros Napon, nagy fába vágta a fejszéjét: egy 8 napos túra Európa gyönyörű tájain keresztül…
Olyan gyorsan jött a nyár, mintha másnap lett volna. Így eljött a nyári motorozás ideje! Ekkorra már összeszokott társaság voltunk a barátainkkal. Már tudtam, hogyan megy egy CBR!
Azt is megfejtettem, hogy miért kanyarodik olyan könnyen. A meredek villaszög – az a titok nyitja.
De a java még csak most jött. 8 napos túrára készültünk.
A cél Ausztria – az Alpok, Olaszország – a Dolomitok, és Szlovénia – a Kranjska Gora. Mindenre fel kellett készülni!
Vásároltunk vízálló zoknit és kesztyűt, esőruhát, szélálló aláöltözőt stb. Lehet, hogy elkap az eső, esetleg defektes lesz a gumink… Ezért tájékoztatott a Kedvesem, hogy nem tudunk „lányosan” pakolni.
Azaz lehetőleg ne tuszkoljam be a dunyhát, nem kell top, és minden napra más ruha. Azért egy kispárnában sikerült kiegyeznünk…
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Nekem nem is jutott csomag – azaz a Kedvesem nem engedett csomagot vinni – csak az én állandó utasom jutott nekem, a Mackó. Négy óra alatt a határon voltunk. Ezzel eljött a Kánaán. Széles, jó minőségű utak, sok kanyar, türelmes, segítőkész autósok.
Volt olyan autós, aki inkább visszasorolt előzés helyett, amikor meglátta a tükörben a négy motor fényszóróját. Szebbnél szebb helyeken jártunk. Felejthetetlen élményt nyújtott a Grossglockner, aminek a tetején hógolyóztunk (augusztusban), és seggen csúsztunk a havas lejtőn lefelé.
A Gerlos – ahol mézeskalács házikókban laktak az ottaniak – és a Nockalm Strasse. Utóbbin egy egész napot fel-alá mentünk. Megunhatatlan volt! Összesen 40 km folyamatos kanyargás.
Beszámozott hajtűkanyarok. Csak ezekből volt 40 db. A többit nem is számozták! Eddig mindig a kanyarodás volt a gyengém, de itt ezernyi lehetőség volt gyakorolni, így ez ma már nem probléma.
Megjött a motorom igazi hangja is, ami teljesen elvarázsolt. 9000-nél bődületes volt az „éneklés”, ami az egész hegyoldalban hallatszódott, és a hozzá tartozó erő sem volt gyenge. Fülön kanyarodtunk. De már tudtam uralni a motoromat. Továbbra is Ő volt az én szófogadó társam.
Annyira dolgozott bennem ismét az adrenalin, hogy a fülemben hallottam, ahogy zakatolt a szívem. Hihetetlenül örültem annak, hogy így sikerült motorozni, nagyon nagy élmény volt.
A hegy tetején egy kis pihi, aztán mehetünk tovább! A túra közepén jutottunk el a Dolomitokba. Az ausztriai motorozás után kíváncsian vártam ezt a pillanatot. Csuda egy hely ez! Hiányzik a hegyek teteje. Ezt meg kellett örökíteni!
Így fordult elő az, hogy olyan gyorsan sikerült a csapat elejének megállni, egy röpke fotózásra, és olyan lehetetlen helyen, hogy se időm, se helyem nem volt a túloldali vékony aszfalt részre átmenni. Így ott maradtam az út jobb szélén úgy, hogy a jobb lábam az út szélén kívül esett, és a padka 10 cm-rel lejjebb volt. Így nem ért le a lábam a motorról. A motorom meg üresben maradt…
Eljött a nagy feladat, hogy hogyan kellene egyesbe tenni?! A megoldás az lett, hogy a Kedvesem megfogta hátul a motoromat, én meg a lábamat lógatva váltottam egyet. Azonban a hegyen való indulás sem volt egy egyszerű feladat. Eddig ezt nem is tudtam gyakorolni.
Na, most kijutott belőle! A titok a következő: Első fék fog. Motor egyesbe. Aztán első fék elfelejt, csak a hátsót használni. Aztán egy magasabb fordulat, óvatos, de határozott kuplung elengedés, közben a hátsó féket felengedni, és máris elindultunk.
Többször lefulladtam a nem idejében történő fék felengedés miatt, de a kitartó gyakorlás megtette hatását.
Eljutottunk Nasfeldbe, a síparadicsomba. Az egyik pihenőnél még a bocik is megnéztek bennünket.
