II. Csigatúra 2011 – Mezőberény
Egyszer volt, hol nem volt, 2010-ben felkerekedtek a Csigák és egy olyan partit csaptak Mezőberényben, hogy azóta is emlegetik. Nem is volt kérdés ezek után, hogy a túrát hagyományossá kell tenni, a Streetfighter show-t pedig egy évre rá is meg kell (kéne) tekinteni.
Szeptember 24-én hajnalok hajnalán gyülekezett a csapat. Azt nem tudom, hogy az első két indulás hogy sikerült, de az biztos, hogy mire a 3. találkozási pontra érkeztünk négyesben (birge, nemtávirat, SZMS és Barbi), addigra már mindenki készen állt, szóval alighanem mi késtünk el:)
Sajnos birge becsinált, azaz nem bízott meg saját motorjában, szóval azt gyorsan leraktuk a találkozási ponttól 5 percre lévő, igen segítőkész Vadmacs kolleginánál, majd bupu hátsó ülésére felkapaszkodva már rohantunk is a többiek után. Hja kérem, egyesek benzinkímélő üzemmódban túráznak;)
A Csigatúra eleje valóban igen csigásra sikeredett, nem csupán a csapatban lévő robogó által meghatározott 75-80 km-es átlagtempó miatt, hanem a rendszeres pisi-, tankolás-, cigizés-, fecserészésszünetek miatt is, amiket szinte minden benzinkútnál becsületesen betartottunk. No de hova is siessünk, ha már ilyen szép az idő!
Mert az idő bizony a tenyerén hordozott minket, hetedhét ágra sütött a napocska, felhő sem volt az égen, így nyugodtan, boldogan utazhattunk, egészen az első komoly megállóig, Túrkevéig, ahol Bae és a családja már vártak ránk mindennel, mi szem-szájnak ingere: alaposan bereggelizett a csapat, megkóstolta az igazi tehéntejes kávét, és természetesen megcsodálhatta a feltörekvő motoros nemzedéket, Bae pici fiát, aki ülni még nem nagyon tud, de már KTM-es cumit tart a szájában, szóval reszkess motoros társadalom!
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Még több kép a galériában!
Mivel egy gyereket nem lehet folyamatosan negyvenen babusgatni, ezért forgóban csodáltuk a babát, a társaság egy része pedig a városiak számára kuriózum kismalacokat és bébibocit fotózta. Cocáékat többen is haza akarták vinni: a lányoknak leginkább cukisága, a fiúknak pedig ideális tepsimérete tetszett. De végül beértük a kukoricával és a szendvicsekkel:)
Tovább csigulva az úton, idővel megtaláltuk Senkiéket is, akik az út szélén annyira örültek nekünk, hogy két kézzel integettek. Sajnos mint utóbb kiderült, nem reggeli tornának szánták a kalimpálást: Senki motorjának volt némi üzemzavara, és igazából segítséget szerettek volna kérni, csak a csapat nagy része félreértette a jelzést, így csak Sunnyék voltak legények és legfőképpen leányok a gáton, és némi szerelési kísérlet után végül kocsival vontatták be a sérült gépet, – ezzel a produkcióval idővel a cirkuszban is felléphetnének.
