Csigatúra 2010. 09. 25-26. Mezőberény
A Tópart panzió parkolóját vettük birtokba, Ildi ide jött elénk és egyszer csak azt vettük észre, hogy elfoglaljuk az egész utcát mikor elkezdtünk beszivárogni az udvarba! Csak mentünk-mentük befelé és a látvány, ami elém tárult megint óriási meglepetéssel hasított belém. Megérkeztünk! Itt vagyunk, együtt!
Szuszogás, szállás foglalás és ebéd! Itt külön köszönetet szeretnék mondani mindenki nevében, a királyi lakomáért, vendéglátásért a határtalan kedvességért, odafigyelésért, amit Ilditől és Jocótól kaptunk! Az F. család seperc alatt kibővült kb. 25 gyerekkel, akik pillanatok alatt játszóteret csináltak “a családi birtokból”!
A jó hangulat csak fokozódott, mikor a kajakómából talpra állva, kicsit már pálinkagőzösen elindultunk a Streetfighter bemutatóra. Itt volt egy kis szabad foglalkozás, mindenki ment, amerre lát, de a végén csak nem voltunk meg egymás nélkül és megint összeverődött a banda jó néhány söröcskére, röhögésre, baromkodásra, egyszóval bemutatkoztunk a rendezvényen is.
Yama beszámolója
Este vissza az F.családhoz, és megkezdődött- folytatódott az őrület.
A töménytelen mennyiségű pálinka tetőzte csak az egyébként is kirobbanó jókedvet és az este hangulata megkoronázta a Csigatúrát! Volt lánykérés, fűszoknyás fehérnemű bemutató, Csavarogtunk is páran azon a bizonyos BRÜMMM-BRÜMMM motorcsodán, volt aki Vukkot is segítségül hívta és folytatódott minden tovább!
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A koncertre menet megfeleződött a társaság, de a hallottakból ítélve ott sem nagyon bírt magával a Csigacsoport. Egy óriási családként élveztük azt, hogy együtt lehetünk, nem voltak korlátok és egy feledhetetlen élménnyel gazdagodva zárhattuk ezt a szezont! Méltó befejezése volt a 2010-es “motoros évadnak”
26-án reggel, kicsit szétcsapva bár, de töretlen jókedvvel estünk be Ildiékhez! Ki így, ki úgy készült a haza felé vezető útra! Volt aki kicsi kéket, de akadt olyan is aki kicsi pinket vett magához, hogy be tudja nyomni az önindítóját. De a jókedvnek sem a fejfájás, sem az eső nem tudott határt szabni. És eljött az indulás pillanata, búcsúzkodás, beöltözés és dübörögve búcsút intettünk Mezőberénynek!
Összegezvén a Csigatúrát, csak annyit tudok mondani, hogy megérte azt a rengeteg munkát és előkészületet és, hogy “Feledhetetlen élmény volt, Köszönöm, hogy vagytok, hogy ilyenek vagytok!” Megcsináltuk! Napsütésben, esőben, mosolyogva!
Jövőre, Veletek, Ugyanitt! “Csigára fel”
