Bőrig ázós motoros zarándoklatunk Mariazellbe
Zoli nagyon élvezte a szerpentineket. Feltűnt, hogy sportmotort szinte nem is láttunk, a kollégák jellemzően naked bike-okon, túraendurókon ülve koptatták az aszfaltot. Persze, itt az alacsony tartományban dolgozik zömében a motor, ami 8000 alatt nem él, az itt nem ér semmit. Valójában Nyuszkónak sem volt semmi baja, csak a teljesítménye alacsony kissé ezekhez a hegyekhez, a tetejébe még sportos jellegű is, 8000 alatt nincs élet.
Normális ember kettőötvenessel nem vág neki az Alpok hegyeinek, de mondta valaki, hogy én az vagyok? Mindent egybevetve azért élveztem én is, nekem komoly próbatétel volt (de én szeretem a komoly próbatételeket), sokat hozzáad majd a rutinomhoz!
Gloggnitz után a Rax felé vettük az irányt. Lélegzetelállító türkizkék folyó partján vitt az utunk, és itt már feltűnt, hogy nagy a folyók sodrása, és az ég is kezd felhősödni. Lehet, hogy megázunk? Persze az erdős területeken nagyobb a csapadék valószínűsége – hessegettem el magamtól a gondolatot.
Reichenau után Prein irányába kanyarodtunk, ahol olyannyira elkezdett keskenyedni az út, már kezdtük azt hinni, nem jó felé haladunk. Végül kifogástalan aszfalton, egy szép szerpentinen motoroztunk fel 1070 méter magasba, ahol még neurológushoz is elmehettem volna. Hála Istennek, nincs szükségem ilyesmire, pláne, ha motorra ülhetek. De nagyot kacagtam, és megörökítettem.
A csodás hegyi út aztán a főútra vezetett minket, innen már nincs messze Mariazell. Viszont vizesek voltak az utak, itt nemrég esett az eső. Mürzstegnél időszerű volt megállni, és tartani egy ebédszünet-félét. Eddig is megkapó látványt nyújtottak a felhőkbe burkolózott hegyek végig, amerre jártunk, de itt nem tudtam betelni vele, és nagyon sok fotót készítettem rövid idő alatt.
Negyed óra és némi vércukor után újra visszaültünk, és abban a reményben elindultunk, hogy ami eső akart esni, az talán már leesett. Nem is láttunk múlt héten az előrejelzésben komolyabb esőt, ez biztos csak egy futó zápor volt.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Hogy mennyire nem, azt a következő faluban kellett belátnunk, amikor is felvettük az esőruhát. Lahnsattel felől mentünk, ahol egy hosszú alagúton is keresztülvezetett az út – nagy élmény volt, és ott legalább nem esett.
Zuhogó esőben, elcsigázottan érkeztünk meg Mariazellbe. Kész kaland volt a vizes aszfalton a visszafordító kanyarokban kerülgetni a mindenhol, egészen valószerűtlen helyeken is felbukkanó, színes esőkabátos gyalogos zarándokokat. Hiába, a zarándoklat az nem arról szól, hogy könnyű. Együttérzően konstatáltuk, hogy az ő helyzetük sem egyszerűbb, mint a miénk…
Meglátogattuk a kegytemplomot, amire eredetileg több idő volt szánva, de ekkor már rájöttünk, hogy későn indultunk el, és nem tudjuk még, milyen idő vár ránk visszafelé.
