Az idei évben a Bihari hegységben (Románia) rendezték meg az Onroad 48 órás tájékozódási túrát, amin kicsiny női szekciónk is részt vett.
De kezdjük is az elején. Párom és a sógorom részt vett a tavalyi 48 órás túrán, ekkor határoztam el, hogy jövőre én is szeretnék menni. Mivel idén Erdély volt a célállomás, és ők már többször jártak itt, így ők úgy döntöttek, hogy idén kihagyják. Ezért szükségem volt egy csapatra. Itt jöttek a csajok a képbe, akikkel már többször motoroztam együtt.
Januárban megkerestem Évát (Yamaha YBR125 tulajt); Zitát (Honda CB250 tulajt); és Mónit (Yamaha YBR 250 tulajt), hogy mit szólnának, ehhez az erélyi túrához.
Január és augusztus között sok idő telt el, de így volt időnk felkészülni a túrára.
Januárban meghirdették a túrát, amire majd februárban lehetett regisztrálni. Jelentkezés után tudtuk meg a túra központi helyszínét, és így mi is ott foglaltunk szállást, aki későn eszmélt, az akár 20-30 km távolságban talált csak szállást. A hosszú várakozási időt kitöltöttük, például készítettünk csapatpólót, írtunk listát a szükséges dolgokról.
Lassan de elérkezett az augusztus. Maga a szervezett túra augusztus 3-5. között volt, de mi még egy nappal megtoldottuk.
Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.
0. nap (augusztus 2. csütörtök)
Évával Törökbálintról indultunk reggel, hogy találkozzunk Mónival a Babati pihenőben. Az M0 útszakasz rossz választásnak bizonyult, mert az pályafelújítás miatt hatalmas dugóba csöppentünk. Hosszas araszolás után szabadult fel csak az út, hogy haladósabbra fogjuk paripáinkat.
Gödőllő után Móni már várt minket, és az eső felhők is. A pihetőt alig elhagyva jött az égi áldás, így újabb megszakítást iktattunk be, hogy esőruhába burkoljuk magunkat. Hatvannál letértünk a pályáról és a 3-as úton folytattuk utunkat Gyöngyös felé, ahol az első tankolásunkat is megejtettük – kis tank kis hatótáv, így 200 kilométerenként itatni kellett a paripákat.
Tankolásunkat még feledhetetlenebbé tett, hogy a kanyarodó sávban állva (3 csaj motoron), az autósok figyelmét annyira lekötöttük, hogy hiába váltott a lámpájuk elfelejtettek indulni a nagy nézelődésben.
Ezután folytattuk utunkat Kisnánára, hogy megtekintsük a várat. Kisnánán tájház és várlátogatás és egy újabb zápor átvészelése után, készültünk tovább Eger felé, de a radarkép áttanulmányozását követően a legrövidebb utat megkeresve Füzesabony felé vettük az irányt. A 33. számú út eseménytelen és kanyaroktól mentes szakaszát megszakítottuk Poroszlón egy kávészünettel, Hortobágyon pedig a híres kilenclyukú híd megtekintésével.
Innen már nem voltunk messze az aznapi célállomásunktól, Debrecentől. A nap végére még egy nagy fürdés is jutott. A szállásunktól kb. másfél kilométerre egy felhőszakadás tette izgalmassá az odajutást. Negyedik társunk késő este csatlakozott hozzánk, ezzel teljes lett a csapatunk.
Napi táv: 295 km
1. nap (augusztus 3. péntek)
Korán elkezdtük a készülődést, hiszen a Startponton lévő helyszíni regisztráció előtt még tankoltunk, láncot ápoltunk, így felkészülten vágtunk bele a túrába. A Debrecen külterületén lévő Panoráma Étterem parkolójában 9 órától lehet becsekkolni, 11 órakor kaptunk egy rövid tájékoztatást, és utána indulhattunk is szabadon. Mi a mielőbbi indulás mellett döntöttünk.
Mivel ez egy tájékozódási túra, így nem kaptuk meg pontosan a helyszíneket, csak ráutaló dolgokat. Pl.: A parkoló végén fordulj balra; 28,6 km után fordulj jobbra: Érsemjén; 1,6 km után tarts jobbra; 0,2 km után az elsőbbségadásnál fordulj balra. A sarkon állott Kazinczy Ferenc egykori szülőháza, ma emlékkert és múzeum található. A helyszínekhez kapcsolódót egy kérdés is (Pl.: Ki adományozta Kazinczy mellszobrát?), amit csak a pont megtalálása után tudtunk megválaszolni.
Így látogattuk meg Érsemjénben a Kazinczy mellszobrot, a szalacsi négylyukú hídat.
A túrán lehetett offroad szakaszokat választani. A első ilyen szakasz könnyen, minden motorral teljesíthető szakasznak volt jellemezve, és kihagyhatatlan szép látványt ígért, ezért belevágtunk. Gyönyörű szűk, erdei utakon kanyarogtunk, majd hirtelen elfogyott az aszfalt és föld, illetve murva vette át a helyét. Ekkor már elbizonytalanodtam, hiszen mind a négyen jól fel voltunk pakolva, és nem a kedvenceink közé tartozik a murvás terep. Nem fordultunk vissza…
Néhány kilométert megtettünk, mire belefutottunk egy emelkedőbe, amit már nem az apró kavicsos murva, hanem az öklömnyi laza kövek borítottak. Az emelkedő előtt és a tetején is több motor parkolt, talán itt kellett volna „gondolkozni”, de én belevágtam az emelkedő meghódításába. Terepgyakorlat hiányában kb. 3/4-ig jutottam, ahol egy látványos borulást nyomtam.
A nézőközönség megnyugtatott, hogy eddig itt már többen elvéreztek… Itt férfiúi segítséggel feljutottunk, de eldöntöttük, hogy maradunk az aszfaltnál.
Az offroad szakasz vége Élesdnél volt, itt újabb tankolás (MOL kút – ahol kártyával is lehet fizetni). Ezt követően a Királyhágót is meghódítottuk, majd erdei úton, a hegyoldalakat lesve, érkeztünk meg Magyarremetére. A Turul Panzió adott helyszínt a rendezvénynek és minket is kényelmes szállás és meleg vacsora várt. (2 szobás apartman, közös fürdőszobával 55 Euro/éj/4 fő volt, + további 5 Euro/fő a reggeli = 1 főre a 2 éj 2 reggelivel 13.000 Ft-ba került.)
2. nap (augusztus 4. szombat)
A reggeli után indultunk el az újabb napi itinerek alapján, elsőnek a Csodaforráshoz, majd a 1300 méteres átlagmagasságú Pádis-fennsíkra jutottunk fel, majd a mócok földjén található Móc templomhoz. Itt lovas programban is volt részünk, hiszen a rideg tartású lovaknak annyira megtetszettek a motorjaink, hogy közelebbről is szemrevételezték. Nyalogatták a kormányvégsúlyokat, teli szuszogták a sisakomat, a motor indítás ellenére se tágítottak mellőlünk, így külön attrakció volt a parkoló elhagyása.
A 75. számú út szerpentines szakaszát se hagytuk ki, ami nagyszerű minőségű és a kilátás se rossz, egyedül a szabadon kószáló állatok jelentettek folyamatos veszélyforrást.
A magyarmonostori templomhoz már nem jutottunk el, mert az erdei utakon előbb kezdett el sötétedni és nem akartunk sötétben ott motorozni, így ezt az állomást kihagyva rövidebb úton tértünk vissza a szállásunkra.
3. nap (augusztus 5. vasárnap)
Reggeli után felpakoltuk a motyóinkat a motorokra és vártuk a túra zárót, ahol megkaptuk az emléklapokat és az eseménypólókat. Volt egy nagy közös csoportkép is.
Ezt követően indultunk vissza Magyarországra, ami egy 431,5 km-es út lett: Magyarremete – Belényes – Nagyszalonta – Kisjenő – 44. számú út – Kecskemét elkerülő – 5. számú út – Bugyi – Ráckeve – Adony – 6. számú út – Törökbálint.
Összegezve 4 nap alatt 1346 km-t tettünk meg. Sok sok élménnyel lettünk gazdagabbak. Valamint sok pasi elismerését váltottuk ki, hogy csak csajok fiú kísérő, segítő nélkül teljesítettük a távokat, tájékozódtunk.
Külön szeretném kiemelni, hogy több női motoros is részt vett a túrán, és nekik is elismerés jár ezért. Remélem a beszámolóm alapján még több motoros csaj kedvet kap ezekhez a tájékozódási túrákhoz.
2008-ban csöppent bele a motoros világba, de, 2013-ig kellett várni a saját motorra. A Honda XL600 Transalp megadta az igazi szabadságot. 2015-től egy motoros cég gazdasági részlegén dolgozott, ahol az ügyfelek részére helyi kezdő túrákat is szervezett. Jelenleg egy Yamaha MT07-be gyűjti a kilométereket.