Baráti motoros túra Hollókőre
Van egy pont amikor az emberek élete megváltozik csaladot alapítanak, otthont teremtenek és munkájukat látják el. A vége az lesz, hogy mindenre jut ídő csak a motorozás és baráti összejövetelek jönnek össze egyre nehezebben.
Nos gondoltam egyet és nem hagytam magam! Nemrég Hollókőre kirándultunk a barátokkal, és annyira kedvesek voltak az ott élők, hogy azt gondoltam, miért is ne látogathatnánk el motorokkal is hozzájuk tavasszal?! A Csajok a motoron magjából hoztuk össze a kis csapatott, akikkel végül május elsején töltöttünk el egy kellemes hétvégét a csodás kis faluban.
Az 1987 óta a Kulturalis Vilagörökség listáján szereplő palóc falu a 17-18. század óta a a mai napig élő település. A tradicionális épületek és a népviseletek mellett az ételek-italok is mind vonzóvá tették ezt az úticélt.
Az indulasunk nem volt zökkenőmentes. Birge motorja feladta a küzdelmet, így utasként élhette meg a kirándulást. A hosszú, kanyargós út után a megerkezés nagyon jól esett mindenkinek.
Ebédre természetesen helyi finomságokat kaptunk, majd levezetésképpen körbejártuk Hollókő nevezetes várát és falumúzeumait. Ami minden lányt megfogott, az a táncház és a ruhapróba volt. Hatalmas élmény felpróbálni a sokszoknyás, igazi palóc népiviseletet. Sőt annyira bátrak voltunk, hogy kis tanulás után még néhány tanclépést is tettünk bennük. Majd igazi motoros csajokhoz illően motoros fotózast rögtönöztünk ezekben a csodás ruhákban.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Azért a fiúkat sem kellett sokáig noszogatni, néhányan közülük szintén bátran öltötték fel a palóc népviseletet. A nap vége termeszetesen hollókői boros pince látogatással zarult, majd nyugovóra tértünk szállásunkra, ami szintén az eredeti skanzen házakban volt a Fatornyos templomnál.
Reggel mindenki a nagy vidéki csendre ébredt majdnem, de aztán begördült egy kukásautó…
A legmeghittebb az volt, hogy ismét kiderült, hogy ezek az emberek, akiket a hétköznapok távolra űznek egymástól, mégis a barátaim. A motorozás és a közös élmények mindig összehoznak bennűnket újra és újra.
Köszönöm, hogy akkor ott, annó 7 éve a nyugatinál megismerkedtünk, és befogadtatok, amikor még kezdő motoros voltam. Ezért is indultunk ezen a hétvégén is a nyugatitól… Remélem, hamarosan ismét együtt motorozunk!
