Babett: „száguldozok” a kicsikémmel és részt veszek minél több motoros rendezvényen

Már gyerekkoromban csodálva bámultam a motorokat, motorosokat. Ha megláttam egy motorost, mindig mondtam, hogy  „engem is elvihetne egy körre”. Aztán később lehetőségem nyílt chopperen, sportmotoron és oldalkocsis motoron is ülni utasként, amit mind imádtam.

Fiatalabb koromban a nyarat az unokatesómékkal töltöttem a nagymamájuknál. Volt egy Babettájuk (és itt egyből eszembe is jut, hogy a nevem miatt mennyit csúfoltak ezzel), amit előszeretettel elcsórtunk és hátul a szántóföld mellett a földúton hajtottuk úgy, hogy az idősebb lány uncsim vezetett én pedig mögötte ültem. Egyszer el is estünk és megégette a kipufogó a vádlimat egy tenyérnyi nagyságban, de ez sem vette el a kedvem. 

Később megismerkedtem egy motoros sráccal, akivel megbeszéltünk egy találkozót is. Az első randira motorral jött értem, egy Kawasaki Z1000-rel, hisz autó jogsija akkor még nem volt, így vagy felültem mögé, vagy mentünk sétálni. Szerintem nem kérdés melyiket választottam.

Onnantól kezdve egyre többet találkoztunk és egyre többet motoroztunk. Motoros találkozókra jártunk Hajdúnánásra és Hajdúdorogra, valamint Kunmadarasra. Életem egyik legnagyobb motoros élménye Ausztria, Großglockner volt, amit bár a Z1000 hátulján éltem át, sosem fogom elfelejteni. Élveztem a dolgot nagyon, de egy idő után egy kicsit unalmas volt már hátul ülni és elhatároztam, hogy megcsinálom a jogsit.

Be is iratkoztam Nyíregyházán A kategóriára és vettem egy Kawasaki ER5-öt, hogy azzal gyakorlok otthon és közben csinálom majd a rutint. El is kezdtem, de mivel nulla motorozási tapasztalatom volt, az oktató először egy 125-ös VanVan-ra ültetett fel, amivel tök jól ment a rutin pálya. Aztán jött a Suzuki GS500, amit egyszerűen nem bírtam kezelni. Lefulladtam, nem tudtam kormányozni stb., amit nem értettem, mert otthon az ER5-tel tök jól ment minden, de azzal ugye nem tanulhattam.

Az oktató azt javasolta, hogy csináljak egy A1 jogsit, szerezzek tapasztalatot kis motorral és később csináljam meg a különbözetit, amikor már magabiztos leszek, mert így nem fogom élvezni a motorozást. Ez olyan volt, mintha kést döftek volna belém. Annyira beleéltem magam, hogy megcsinálom az A jogsit és olyan csalódott voltam, hogy nem vagyok rá képes.

Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. Egyetértek a Adatvédelmi irányelvekkel Feliratkozás

Kikértem a párom és a motoros barátainak a véleményét és végülis jó ötletnek tartották, hogy kezdjek kicsivel. Így hát megcsináltam az A1 kategóriát, eladtam a Kawasakit és vettem egy Yamaha YBR125-öt. Sokat motoroztunk, kirándultunk és minden pillanatát élveztem. Később aztán jött egy munkalehetőség Szombathelyen, ami ugye Nyíregyházához képest az ország másik fele, de a párom is és én is motoros közegben dolgozhattunk. Így hát nem is volt kérdés, költöztünk és a Szombathelyi Yamaha szalonban dolgozunk azóta is, amit mondanom se kell, imádok!

Itt aztán már nem volt megállás, kellő kismotoros tapasztalattal úgy voltam vele idén márciusban, hogy most aztán beiratkozok A kategóriára. Egy Suzuki SV650 motoron kezdtem el tanulni és a kezdeti kicsi ügyetlenkedés után tök jól ment a rutin pálya. Jártam szorgalmasan munka után és hétvégéken, hogy minél előbb meglegyen a jogsi.

Aztán megint jött egy törés (szó szerint). A 3-as pályánál, ahol fel kell gyorsítani és kormány eltolással hirtelen ki kell kerülni egy bóját, akkorát estem, hogy a motor kicsúszott alólam, én pedig végig csúsztam a mellkasomon a betonon és meg sem bírtam mozdulni. Egy ideig olyan nehezen kaptam levegőt, hogy pár másodpercre megfordult a fejemben, hogy én itt fogok meghalni egy rutin pályán, és hogy ez mekkora gáz.

Az oktató mentőt hívott hozzám és irány a kórház, ahol röpke 3 óra várakozás után kiderült, hogy szerencsére komolyabb bajon kívül „csak” a jobb karom tört el, a bal kisujjam és pár zúzódással is gazdagabb lettem.

Ahogy hazaértem, órákig csak sírtam. Nem tudtam eldönteni, hogy tényleg ennyire szerencsétlen vagyok, vagy az égiek nem akarják, hogy nagymotor jogosítványom legyen vagy mi a helyzet.

Ez volt április 7-én. Azóta eltelt 3 és fél hónap 3 hét kar felkötéssel és a kisujjamon sínnel, 10 alkalom gyógytorna és sok-sok agyalás, hogy most akkor mi lesz. Sokan kérdezgették (köztük a vásárlóink, ügyfeleink is, hiszen végig dolgoztam és látták a felkötött karomat és a sínbe rakott ujjamat), hogy ugye nem adom fel és hogy üljek vissza minél hamarabb.

Volt persze a másik oldal is, mert nagymamám folyton mondogatta, hogy ez egy jel, hogy nem kell nekem motor jogsi. Hát most itt tartok. A jogsit szeretném folytatni, de még nem tökéletes a karom, ezért valószínűleg ez áttolódik jövőre, de megmondom őszintén eléggé félek, hogy mennyire fogok parázni a 3-as pályától ha visszatérek.

De ez már a jövő zenéje. Addig is „száguldozok” a kicsikémmel és részt veszek minél több motoros rendezvényen, ami most már a munkámból kifolyólag is elkerülhetetlen és továbbra is örömteli.

A motoros ruházatokról is ejtenék pár szót, ha már ilyen bő lére eresztettem a dolgokat.

Az esésemkor egy HJC sisak volt a fejemen, egy Segura nyári női dzseki, Probiker térdvédő, Shox bőr kesztyű és Forma Genesis motoros cipő.

• A bukósisak leért és meg is sérült, valamint az államat kicsit megütötte de jól bírta.
• A motoros kabáttal kapcsolatban le a kalappal. A mellkas része amin végig csúsztam csak felbolyhosodott kicsit, valamint a zsebe kiszakadt de csak azért mert a kocsikulcs benne volt. Ezen kívül kutya baja.
• A térdvédő is horzsolódott de tette a dolgát.
• A motoros cipő orra is leért, de azon is csak kicsit felhorzsolódott a felső réteg, amit kézzel megdörzsölve lejött és utána úgy nézett ki mint előtte.

A sisak és a kesztyű még régebbi, direkt az oktatásra vettem már fel őket (és milyen jól tettem), hogy ha sérülnek, ne az új sérüljön. Jelenleg Shark sisakom van, amit imádok, mert gyönyörű és nagyon kényelmes. A Segura dzsekit még mindig hordom, de közben lett egy négyévszakos Bering Eve-R dzsekim, ami baromi jó. A kesztyűm Difi Rallye, a naci Macna Niche sztreccses protektoros naci, a cipőm pedig még mindig a Forma Genesis. Nagyon szeretem az összes darabot, mert jól néznek ki és kényelmesek.