Alatskay Janus: Az Első
Sokan kérték, hogy írjam meg az egy életen át tartó kapcsolat rövid történetét. (Na, ez csak annyiban igaz, hogy ketten is felvetették.)
1974 nyara. Meleg, tikkasztó, száraz idő, a por folyamatosan kavarog a lépteink nyomán a dűlőúton. Befolyik a szandálunkba, és szép, egyenletes sárréteget képez a lábszárunkról lefolyó izzadtsággal összekeveredve. Sopronkőhida környéke. A Tómalomhoz jártunk fürdeni, amit nem szerettem, mert rengeteg sikló, apróhal és hínár jellemezte. A melegben azonban a hűvös víz kifejezetten jól esett.
Utolsó napunk volt a rokonlátogatásból. Este indultunk haza. Már összekészítettük a betyárbútort, amikor unokatesóm behívott az egyik sufniba, és rejtelmesen rámutatott egy jutazsákra.
Egerek? – tettem fel a kérdést, mert a rágcsálókat sem kedveltem igazán. Miután nem kaptam választ, óvatosan a zsákba lestem, és egy rakás mindenféle, olajos gépalkatrészt véltem felfedezni a félhomályban. Mi a túró lehet ez?
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Kihúztuk a döngölt földön a napra.
Egy csomó motoralkatrész volt benne. Unokatesóm megmutatta a hozzá való rozsdás vázat és a két – még rozsdásabb – kereket. Egy Verhovina volt fénykorában, amit a tankról próbáltunk leolvasni, de a cirill betűk miatt csak hülyeség jött ki belőle.
A felnőttek készségesek voltak. Kiderült, hogy mindössze 2 éve rozsdállik az esőn (úgy nézett ki, mintha már a háborúban is szolgált volna), előtte 1 évig használták, de némi baleset érte: Panni néném, némi alkoholos befolyásoltságtól vezetve bele szállt egy árokba, és a motor kitekeredett a vázból…
Nyilván elkunyeráltuk, és hazavittük.
Otthon lázas szerelés, kalapálás (Ezt ma már meg ne hallja valaki, vázegyengetés címén) után összeállt a jármű. 10 évesen az első kipufogófüst érte a szaglószervemet (ami nyilván büdös volt, a keveréket hasból adalékoltuk). Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk!
Az első kör, és az örök eljegyzés.
Nem sokáig működött együtt, mint majdnem minden motorom, csalfa volt, és viszonylag rövid kapcsolatokra képes, de mégis Ő volt az eredeti első. Pár évre, és jó pár motorral később jött meg az igazi szerelem: P10 Pannonia máig emlegetett jármű képében. EH-37-21.
Bár nem nőtt a szívemhez, de rajta keresztül léptem be a Motorosok világába. Később megtudtam, hogy felföldit, vagy hegyvidékit jelent. Hát… dombvidékinek se nagyon mondtam volna. Az akkori (mint mindig dundi) kb. 45-50 kilómmal is igen lihegett egy dombosabb péceli utcában. Lefele jobban ment, akár kettes sebességbe(!) is kapcsolhattam, ha csuklóból akkorát tud hajolni a kezem…
Mégis… 10-15 km/óránál is, talpam alatt fütyült a szél!
Pécel, 2022. V. 25.
A címlapkép illusztráció: jovannig
