A nyíregyházi rock „pókok”, a Spider
A Spider együttes 1991-es megalakulása, majd 1997-es feloszlása után, 2012-től gőzerővel dolgozott, és idén meg is jelentette öt dalból álló EP-jét.
A zenekar a Baloldali Lelátó (később Left Side) nevezetű formációból alakult meg. Kezdetben heavy metalt és hard rockot játszottak, majd jött a rock ‘n roll, s a punk stílus is megjelent a zenéjükben, a tagok punk múltjából kifolyólag.
A koncerteken a saját számok mellett Sex Pistols-t és Ramonest játszottak. Az eredeti felállás a következő volt: Dévényi Zoltán (szólógitár, ének), Kostyál András (szólógitár), Simon Géza (basszusgitár, ének), Jávor Tamás (dobok) és Pollenszki Árpád (ének).
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A hosszú szünet után, 2012-ben újjászületett Spiderben pedig Pollenszki Árpád énekel,
Dévényi Zoltán gitározik/énekel, Jávor Tamás dobol/énekel és Simon Géza basszusgitározik/ énekel.
A múltról Simon Géza nosztalgiázott, és a jelen történéseibe is beavatott bennünket.
─ A kilencvenes években végigjártuk a motoros találkozókat itthon és a környező országokban. Részletesen nem biztos, hogy vissza tudnánk idézni minden évet… 1995-ben jelent meg egyetlen albumunk Kicsit vadállat címmel, amin 10 punk-rock nóta volt hallható. 1997-ben feloszlottunk. Közel másfél évtizeddel később, 2012-ben egy nagysikerű koncerttel tértünk vissza a színpadra.
─ Miért oszlott fel az együttes?
─ Konkrét oka a feloszlásnak tulajdonképpen nem volt… Inkább csak annyi, hogy az eltelt évek alatt rájöttünk arra, nem igazán úgy működnek a dolgok, ahogy azt mi naivan elképzeltük, és telítődtünk. Ehhez nem elég a lelkesedés, a gyakorlás, Jónás testvér (Péter Sanyi, az akkori menedzserünk) segítsége, kitartása, a baráti kör szeretete… Azt gondoltuk, hogy majd durrantunk egy nagyot, és az messzire elhallatszik. De hiába próbáltunk hangoskodni, ha üres a zsebed, az csak annyit ér, mint gyenge fing a tavaszi szellőben. Belefásultunk. Csináltunk egy hatalmas bulit ’97-ben az akkori Bahnhof-ban, beharangoztuk hülyeségből, hogy búcsú buli, aztán koncert után néztünk egymásra bambán, és tényleg abbahagytuk.
─ Mi történt veletek a szétválás után?
─ Miután szanaszét szaladtunk, igazából 1997-től 2012 év végéig szünetelt a banda, ez közel 15 év – még gombócból is sok… Dészka (Dévényi Zoli) a gitár mellett kongázni kezdett, és konga előadóként lépett fel, mint szólista, évekig, emellett több zenekarban is gitározott, kongázott. Pollenszki Árpi folytatta az éneklést a Ramonex-ben és a White Trash-ben, Jávor Tomi, Kostyál Bandi és én pedig a ’98-ban alakuló Tequila Band-ben folytattuk. Bandi kb. 2009 körül kiszállt ebből a zenekarból, ő is játszott pár bandában még (Alvin és a mókusok meg még nem tudom hol), emellett gitártanárként dolgozik a mai napig, de már nem zenél színpadon, profi sportoló lett.
Tomival egészen mostanáig (2014) együtt zenéltünk a Spiderrel párhuzamosan a Tequilában is, de a csapat fele kiköltözött Németországba, így gyakorlatilag ez a banda megszűnt, bár a kapcsolatot és a barátságot tartjuk, sőt, talán évente egy-két bulit is…
A zenélés mellett mindannyian dolgozunk, Magyarország jelenleg (meg „múltilag” és sajnos „jövőileg” is) nem az a hely, ahol elég egy vasat tartani a tűzben, ha nem akarsz éhen halni.
─ Majd jött a sugallat, hogy újra kellene kezdeni a Spiderrel?
─ A holtidőben is tartottuk a kapcsolatot. Hetente többször találkoztunk hangszerboltban, különböző mókázó helyeken vagy éppen összecsörögtünk, hogy mi van haver, mi újság, leszel az esküvői tanúm? – és ehhez hasonlók. Valamelyikünk száján mindig kicsúszott, hogy azért még egyszer majd jó lenne… Mindannyiunk életében olyan meghatározó volt a Spider, olyan emlékek fűződtek hozzá, amit nem lehetett csak úgy kitörölni.
Aztán éppen akkor, amikor a Tequila belassult, Dészka megkeresett minket, hogy mi lenne, ha összerántanánk a bandát. Legalább kezdjünk el próbálni, hogy milyen megint együtt csörömpölni… Hát olyan volt, mintha az azt megelőző próba két hete lett volna. Szuper. „Nééééémááááán, Géza hogy megőszült, Árpinak foga lett…” Annyira jó volt a régi számokat játszani, hogy banyeg, csináljunk bulit. Csináltunk, a Hellben. Full teltház, apám, én ott szinte mindenkit ismertem, ott egy régi ismerősöm, azóta nem láttam, „jé, ki az a jó kis csaj veled? A lányod?” Hú, bakker, ez olyan mint a Komár Laci dalszöveg, de igaz.
Együtt ordította mindenki velünk a dalokat, jó érzés volt. Csináltunk egy klipet is ott akkor, meg lett örökítve a hepaj. Kósa Iván hozott Jamesont, meg volt Jack D. is. Inni persze nem mertünk előtte, nehogy elbaltázzunk valamit, néztek is ránk a régi arcok, „mi van fiúk, ekkorát nem változhatott a világ?” Aztán persze mindig bepótoltuk…
─ Azt gondoltam!
