A nyíregyházi rock „pókok”, a Spider
─ Koncert után (sőt előtte is) éreztük, hogy ez nem csak egy egyszeri öszeröffenős buli lesz, a fogadtatás már csak a rumos meggy volt a habon. Ismertük egymás erősségét, gyengéjét, megnéztük, változott-e valami az évek alatt, mit bírunk együtt a tűzvonalban nyomás alatt, de minden klappolt. Ezután folytatódtak a próbák, de az új számokra fektettük a hangsúlyt.
Megbeszéltük, hogy nincs két hetente koncert, inkább ritkábban, de annál nagyobb zúzdával, és nem adunk ki lemezt, értelme nem sok van, max – ahogy Auróra Vigi fogalmazott – egy zenélő névjegykártyaként funkcionálna. Megszületik a dal, nyomás a stúdióba és fel a netre, hagy tőőőcccsék… Közben régi jó ismerősünk, barátunk, Andró-Vaskó Sándor – „Géza” – az Agydaganat régi frontembere, énekese lett a „netmenedzserünk”, Las Vegasban él, onnan ötletel, terelget minket. Folyamatos kapcsolatban vagyunk, gyakorlatilag együtt is whiskyzünk, annyi, hogy ő ott rúg be, mi meg itt.
─ Az új EP-ről mit érdemes tudnunk?
─ Az öt nótából egy régit, az „Azért se fáj”-t kénytelenek voltunk újra felvenni, mert nem volt meg már jó minőségben – az előző verzió közel 20 éves volt –, valamint kíváncsiak voltunk rá, hogy Bánházi Gabi (az R33 Stúdió hangmérnöke) barátunk mit hoz ki belőle. Gabikáról tudni kell, hogy gyakorlatilag mellettünk nőtt fel, ha valaki ismeri a Spider hangzását, meg hogy mit akarunk, hát az ő. Volt olyan, hogy Gabika szólt rám, miszerint „anno itt nem volt a bőgőszólamban ez a díszítés?” Húbanyeg, de, tényleg!
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Eltöltöttünk három és fél napot az R33-ban, Gabi rutinosan csütörtök estére hívott minket, hogy péntek délután el tudjuk kezdeni a munkát. A részletekbe nem mennék bele, a lényeg, hogy túléltük. Valaki mindig képben volt, és olyankor játszotta a szólamát, Gabi rögzítette. A Bori Mámocskában Dészka vokálozott volna, de olyan édesdeden el volt ájulva, hogy én énekeltem fel. De ezek sosem voltak különösebben problémák, jól kiegészítjük egymást. A végeredmény jó lett, képanyag szerencsére csak korlátozott számban készült közben.
A „Bori Mama” és a „Kezeket fel” már érett volt – ez utóbbinak készül az amerikai verziója, az „Iraq”, elég súlyos mondanivalóval. Az „Induló” egy régi Kretens szám, csak picit átírtuk és tettem bele furulyát. Ami rögtönzés volt, az a „Nagy Árpi – Helyzetjelentés a magyar Parlamentből” c. kompozíció. Otthon, indulás előtt kitaláltam, hogy legyen már még egy dal, ötöt vegyünk fel. Jó, de mi? Dészka mondta ezt a szöveget, rányomtuk a zenét, aha, jó lesz, és indultunk. Rögtönözni egyébként is szeretünk, Árpi gyakorlatilag végigspontánkodta a stúdiót. Jól van az, így legalább nekünk is egyedi. Gabi nagyon jó munkát végzett, a hangzás annyira Spideres, ahogy szerettük volna.
─ Ezek szerint remekül startoltatok és sok emléket hozott a felszínre az „újraéledés”…
─ Az 5 dalból azt hiszem kiderül, hogy az évek alatt nem változtunk semmit. Sőt, még talán erősebben kijön belőlünk a feszültség… Ahelyett, hogy jobb irányba haladt volna az élet, minden ugyanolyan szar maradt, csak már több gyereket kell a felszín fölé tartani, hogy levegőt kapjon. És ennyi év alatt ez csak gyülemlik az emberben, mi kizenéljük magunkból, más meg majd előveszi a csúzlit. Durva, de ez az élet, Bori mama. Meg a sör meg a csajok.
A régi szövegek még mindig aktuálisak… Mellbe is vágott minket a dolog, mikor az első próbán elkezdtük játszani a régi dalokat. Akkor tudatosult bennünk, hogy ilyen nincs, semmi nem változott. Közben jöttek-mentek kormányok meg ormányok, akkor most hogy van ez? Ki hülyít kit?
Iván barátunk segített, hogy meg tudjuk oldani ezt a prodzsektet, emellett mindenki jó fej és segítőkész volt.
Heti két próba van, emellett otthon mindenki könyveli az ötleteit – zene, szöveg –, aztán egyeztetünk. Készülnek az új dalok, ha megint összejön öt, húzunk az R33-ba. Nem kapkodunk, idő van, sose haluk meg. Na jó, de, majd egyszer.
Addig is, a zenélés a lényeg! Hajrá srácok!
