A lágyszívű macho – Honda CB500X 2022
Szóval ha örökbe fogadnék egy ilyen motort, az első dolgom lenne a plexivel kezdeni valamit. Szerencsére ez is állítható, bár kell hozzá némi szerszám és egy ráérő félóra.
197 kg, menet közben abszolút könnyűnek érződik, már egészen alacsony tempónál is, és a parkolóban toligálni sem nagy kunszt. Igazából sehol nem kellett küzdeni, vagy szépen nézni pasikra, hogy húzzanak meg a lejtős aszfalton. (Rossz az, aki rosszra gondol…)
„A füledbe súgja: nem volt elég, csináljuk újra”
Folyadékhűtésű, soros, kéthengeres, nyolcszelepes motorja kedvesen duruzsol, nagyobb sebességnél sem üvölt. Legalábbis asszem, a már említett menetszél miatt sokat nem hallottam belőle. Ha már egyszer lendületbe jött, akkor a világból kimegy, de amúgy nekem picit hiányzott belőle a nyomaték és az agresszivitás.
Ha kisebb tempónál akar az ember igen-igen pofátlan előzéseket kezdeményezni, akkor azért érdemes előre gondolkodni, mert nem fog kiugrani a sávból. De ha az országúton utoléred a 100-zal cammogó autóst, akkor gond nélkül ott hagyhatod a csudába, közben még gyalogkakukkosan bip-bipelhetsz is.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Első utunk természetesen csúcsforgalomban az Üllői-Hungária vonalon vezetett, ami összeszokós motorral alapvetően nem igazán egy leányálom. De a Honda meglepően ügyesen lavírozott a sorok között. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyet mondok valaha egy majd’ 200 kilós motorról, de kifejezetten könnyű vas. Gázra, fékre finoman reagál, nem ugrál, nem bólogat. Az ABS kisegít a neccesebb helyzetekben, viszont ez nem kikapcsolható, ami terepen okozhat még kellemetlenségeket.
A kormánymozdulatokra, vagy súlypont-áthelyezésekre is azonnal rezdül, marcona külseje ellenére tökéletesen irányítható jármű. Nyugissága az egy hét során többször is kihozta belőlem a Zenduro©-életérzést: amikor nem kapkodsz, nem sietsz sehova, csak úgy csordogálsz a forgalomban, nézelődsz, lógatod a lábad és dudorászol a sisakban, és szépen elmotorozol a naplementébe, le sem akarsz szállni. Ha leszálltál, vissza akarsz ülni. Nagyobb sebességnél is barátságos, a kanyarokat jól veszi, sőt, kifejezetten igényli.
