48 óra Magyarország Határai Mentén
A beígért jobb utakban bíztam, de volt olyan rész, ahol többünknek megadta magát a motorja, volt aki defektet kapott, megint másnak az első lámpája esett ki, nekem a lábtartóm tört le, Viking barátunknak a lánca ereszkedett meg. Egyre fáradtabban, és egyre növekvő elkeseredéssel értünk benzinkútról benzinkútra.
Az utolsó teljesítendő szakaszhoz értünk, amikor is Toji úgy döntött, nem a kijelölt itiner alapján megyünk, a motorok megromlott műszaki állapota miatt, hanem a biztosabb úton. Fájt a szívünk, de a benzinkutas is azt mondta, kátyú-kátyú hátán van azon az úton. Nem mertünk kockáztatni. Kilométerben nem nagy a különbség, tehát végül is megcsináljuk, csak nem az itiner szerinti kiíráshoz igazítva. Repült hazafelé alattam a Fazer, előttem párom, mögöttem Viking barátunk biztosította az utat.
19.15-re érkeztünk meg a benzinkúthoz, ahonnan 58 órája és 45 perce elindultunk. Habár a motoron töltött óráink száma 48 órán belül volt, láttam Viking arcán a csalódottságot, és lelkiismeret furdalásom lett, hogy miattam nem sikerült 100% -ra. De mikor a nap közepén szó volt róla, hogy különváljunk, ő ellenezte a legjobban, mondván, ha együtt indultunk, együtt is csináljuk végig. És ez akkor nagyon jól esett, de most összeszorult a szívem.
Még több kép a galériában!111 indulóból, 5-en voltunk lányok saját motorral. 86-an csinálták meg 100%-osra, a többiek, mint mi is vagy műszaki okokból, vagy esés miatt nem értek célba, de én így is nagyon örülök annak, hogy 48 órán belül körbemotoroztam kis hazánkat, még ha nem is mindig a legközelebbi úton a hátár vonalhoz. Az alvással töltött órák miatt az átlagsebességünk 32 km/óra lett, összesen 94,4 litert tankoltam a motorba, és 5,05 liter benzint fogyasztott a Fazer 100 kilométerenként.
Csodálatos tájakat láttam, felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, és most már tudom, hogy le tudok vezetni 1922 kilométert majdnem egy fenékkel. Bár a motoromon kinn van a matrica, hogy „vannak olyan dolgok, amikhez kellenek a pasik, a motorozás nem olyan”, ez a motorozás nem sikerült volna nélkülük.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Három pasinak szeretnék köszönetet mondani, először is Mackónak, hogy kitalálta, megszervezte, Vikingnek, hogy egész úton jött mögöttem, vidámságával átsegített az igazán fáradt pillanatokon, és végül, de leginkább Tojinak, páromnak, hogy eljött velem, figyelte az utat, a GPS-t, az itinert, engem (szerintem többet nézett a visszapillantóba, mint előre), vigyázott rám, és a motoromra, tudásomnak, és a motoromnak legmegfelelőbb utat választotta, minden benzinkúton összehasonlította az itinert, és a GPS által javasolt utat.
A végén azt mondta, nem veszem rá még egyszer ilyenre – pedig elkezdték szervezni a következő 48 órás túrát, ha minden igaz, Ausztriában lesz. Már nagyon várom, és mindenkinek ajánlom, hogy vágjon neki. És hogy miért nem az lett a címe beszámolómnak, amit az első 300 km után gondoltam? Hát mert nem hogy nem utáltam meg, de ha lehet, még jobban beleszerettem, sőt függővé váltam.
Hétfőn, amikor már választhattam volna a motor és a kocsi között, ismét az autó maradt a garázsban.
