40 évesen, a semmiből szerettem bele menthetetlenül a motorozásba

Az én történetem nem úgy kezdődik, mint sok más sztori, hogy „Már gyerekkorom óta motorok közelében vagyok…” Én bizony 39 éves koromig, még csak nem is ültem motoron.

Akkor ismerkedtem meg a párommal, akinek van egy tuti kis sportmotorja, amivel 2020 nyarán mentünk egy laza kört, úgy, ahogy egy sportmotorral azt illik.

Mikor leszálltam, fülig érő szájjal, tudtam, hogy menthetetlenül beleszerettem a motorozásba. Nem tudtam, hogy mikor és hogyan, de abban biztos voltam, hogy én motorozni fogok.

Éppen covidos időszakot írunk, így a megszokottnál több volt a szabadidőm, amit arra használtam, hogy decemberben megcsináltam a KRESZ-t.

2021 nyarán sem időm, sem motorom nem volt, így az a nyár, csak az elméleti tervezgetéssel és a türelmetlen várakozással telt. Bizonytalan voltam, hogy milyen kategóriát csináljak, amin a vélemények sem sokat segítettek:

• „Fontos a fokozatosság, kezd kisebb kategóriával!”
• „Elsőre, nulla tudással nem fog menni az A’”
• „Ha már csinálod, csináld az A-t, utána több a lehetőséged motorválasztásnál!”
• … és a többi, és a többi.

Közben motornézegetésbe is kezdtem, hogy melyikről ér le a lábam, melyik kategóriában, milyen típust választhatok.

Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book. Egyetértek a Adatvédelmi irányelvekkel Feliratkozás

Végül a kérdésre a pontot – a párom töretlen támogatása mellett – egy szerelem első látásra motor tette. 2022 márciusában megláttam, megszerettem és megvettem egy tűzpiros Honda CB 500 S-t! Aki ugye 500 cm3, és 42 kW, vagyis csak „A” kategóriás jogosítvánnyal vezethető.

Boldog voltam és lelkes! Úgy éreztem, hogy sínen van a dolog.

Olyannyira, hogy 3 nappal azután, hogy hazahoztuk, kitoltam, nézegettem, beindítottam, majd – gondoltam úgyis ezt kell majd csinálnom – felültem rá, finoman gázt adtam és elindultam vele.

Van egy kb. 800 méteres, aszfaltozott, forgalomtól elzárt út, ahol ezt követően sokszor róttuk az utat fel és alá. Rengetegszer megálltam, elindultam, sebességet váltottam, gyorsítottam, lassítottam, szlalomoztam.

Ezzel a lelkesedéssel vártam az áprilist, amikorra is azt ígérte az oktató, akivel erről már korábban egyeztettem, hogy kezdhetem a rutint.
Hívtam telefonon, elmondtam nagy boldogan, hogy van motorom, gyakorlok rajta, de nem tudok vele vizsgázni, mert A2-höz nagy, A-hoz meg kicsi. De nem baj, mert eldöntöttem, belevágnék a korlátlan kategóriába.

Na, itt jött az első pofon. Közölte, hogy hülyeséget csináltam ezzel a motorvásárlással, és, hogy nem fog menni az „A”, ő nem javasolja.

Mi??? De hát motorozok vele. Oké, nem fordulok meg jobbra, balra egy ívben, de hát gondoltam, azért ő az oktató, hogy ezt majd megtanítsa.

Azt hiszem, hogy be sem vállalt volna, ha egy közös ismerősünk, aki látott a motoromon, nem hívja fel telefonon, hogy legalább nézzen meg, mert nem vagyok reménytelen.

Beleegyezett. Találkoztunk a rutinpályán, ahol épp egy férfi gyakorolt. Az oktató (a férfitársától megtámogatva) negyed óráig kiabált velem, hogy hogy képzelem. Össze fogom törni a motort, meg egyébként is, nézzem meg a pályát, ez nagyon nehéz, szűk helyen meg kell tenni két teljes kört, és közben koppanásig kell fordítani a kormányt.

Mivel még ezzel sem tudott eltántorítani, mondta, hogy ha itt a felszerelésem, vegyem fel, és mutassam meg mit tudok.

Kitett elém egy 125 cm3-s Yamahát és azt mondta (nyilván cseppet sem támogatólag), hogy akkor csináljam a rutinvizsga első körét. Megcsináltam. Így nem volt más választása, mint eldunnyogni az orra alatt, hogy jó, akkor maradhatok, gyakoroljam ezt.

Így kezdődött az a hosszú folyamat, aminek a végén 2022. október 20-án, első nekifutásra sikeres rutinvizsgát tettem.

Nincs még vége, lapozz a folytatáshoz!