40 évesen, a semmiből szerettem bele menthetetlenül a motorozásba
Persze ez egy hosszú és érzelmileg melós időszak volt.
Tehetetlennek éreztem magam, mert nem ilyen hangulatban akartam tanulni. De nem volt lehetőségem oktatót váltani, vagy vele csináltam meg, vagy sehogy.
Ezzel az indítással nagyon sok magabiztosságot elvett tőlem. Amíg nem hallgattam 15 percig egy „szakembertől”, addig meg sem fordult a fejemben, hogy én ezt ne tudnám megcsinálni.
És háborogtam rengeteget! Tényleg itt tartunk 2022-ben, hogy egy (akkor már majdnem) 42 éves, 165 cm-es nőről ránézésre eldöntik, hogy nem képes valamire??? Vajon ha férfi lettem volna, ez akkor is kérdés lett volna?
Vajon ez a kétség miért nem fogalmazódik meg senkiben akkor, amikor elmesélem, hogy egyedül élek és nevelek gyereket, tartok fenn egy lakást, nagybevásárlás után cipekedek fel a lépcsőn, minden műszaki dolgot én intézek a lakás körül, WC tartályt szerelek, ha kell (volt rá példa), és még számtalan dolgot sorolhatnék. Vajon ezek miért nem tűnnek megugorhatatlan feladatnak egy nőtől???
Még most is dühös leszek, ha ebbe belegondolok.
Talán el is hittem volna, hogy egyszerűbbet kell álmodnom, ha a párom nem erősíti folyamatosan bennem, hogy ő tudja, hogy menni fog. És ha nem olvasom el a sok-sok, hasonló motoros előélettel induló nő bátorító szavait a Csajok a motoron előkészítő Facebook csoportban. Ez tartotta bennem a lelket, hogy nem lehetetlen, amire vágyom.
Na meg persze az is sokat segített, hogy bármit mondott az oktató, megcsináltam. 6-8 órát ültem a 125 cm3-s motoron, addigra ment vele stabilan mind a három rutinvizsgás feladat.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Utána átültem egy 600-as Hornetre, amin először egy szélesebb pályán gyakoroltam, majd irány a vizsgapálya. Összesen 40 órát vezettem a vizsga előtt. Instrukció nem sok volt az oktató részéről, sőt az óráim 80%-ban ott sem volt. Persze lehet, hogy nagyszerű szakember, és látta, hogy nekem ennyi „oktatás” bőven elég, de mikor a vizsga előtti napon azt mondta, hogy a műszaki kérdéseket nézzem meg a youtube-on, az megint kiverte a biztosítékot.
Összességében nem bánom a 40 órát, hiszen motoron ültem, amire vágytam, ráadásul az így megtett km-ek is az enyémek, de mindeközben tudtam, hogy megy az idő, és engem szorít a 2020 decemberében letett KRESZ-hez képest rendelkezésemre álló 2 év, és ugye ekkor már októbert írunk.
Szerencsém volt, hogy a KRESZ covidos időszakra esett, mert így kaptam plusz fél évet befejezni a folyamatot.
Gyakorlatilag már csak egy újabb telet kellett kibírnom, nézegetve a motoromat, amivel még mindig nem tehettem egyetlen legális kilométert sem közúton.
Valahogy csak eljött a tavasz…
Bár márciusban már telefonáltam, hogy mikor kezdjük az órákat a forgalomban, de nem kapkodtuk el a dolgot. Májusban kezdtük. Megnyugtatott az oktató, hogy ez gyorsan fog menni. Másfél hét alatt levezetem a kötelező 16 órát, és vizsga. Gyakorlatilag mire az első órámra mentem, már megvolt a vizsgaidőpontom.
A terv jónak tűnt, csak hát az a fránya időjárás!
Azt gondoltam, hogy kezdő motorosként esőben, szélben, szürkületben nem fogok menni, mint ahogy eleinte majd hosszú etapokat sem. Hát, a forgalomban megtett óráim alatt mind megvolt. A rossz idő miatt tömbösítenünk kellett, így volt, hogy 4-5 órát is motoroztam egyhuzamban. Ekkor már úgy voltam, hogy minden mindegy, csak csináljuk, jussunk már el a vizsgáig.
Végül május 18-án sikeres vizsgát tettem forgalomból és megszereztem a hőn áhított „A” kategóriát!
***
Még talán fel sem fogom igazán, hogy most én is egy vagyok azok közül a motorosok közül, akiket eddig irigykedve és vágyakozva néztem az autóból.
Mikor belevágtam, nem gondoltam, hogy ilyen hosszú és rögös út fog vezetni a célig, de (így utólag) nem bánom egyetlen percét sem! És ebben az egészben az a nagyszerű, hogy ez a cél nem egy út vége, hanem még csak most kezdődik az út java!
Őszintén gratulálok az A jogsidhoz és a kis Pöttyöshöz, példa leszel előttem, hog ylehet minden , ami az álmunk… nekem közbejött két temetés, egy életközepi válság, soha nem ültem motoron és még kispadról irigykedem utánatok..nincs párom, egyedül dédelgetem a kétkereű álmom. de eljön az én időm is, tudom.
Soha nem kléső elkezdeni. Szorítok.
Köszönöm!
És ne add fel!
Hatalmas élmény, és hatalmas önbizalmat ad, ha sikerül!