1 hét, 2 motor, 6 ország, 2300 km
Egy egyszerű kis cseh körtúrának indult… és egy életre szóló kaland lett belőle. Túrabeszámoló és ajánlás képekkel, térképekkel, szállással, és tippekkel – mindenkinek, aki szereti.
A két motor, egy Suzuki DR-Z 400 és egy Yamaha XT 660 volt, egyik sem az a kimondott túramotor. Kényelmes tempóban, sok pici megállóval, autópályákat és főutakat nagy ívben kerülve motoroztunk, 110 fölé nem nagyon mentünk. Ezeket azért írom le már előre, hogy látsszon: ez a túra bármilyen motorral teljesíthető, a napi motorozásnak csak a feneked tűrőképessége szab határt.
Ugyanakkor viszont érdemes belevágni, mert fantasztikus tájakon át, tökéletes minőségű utakon lehet motorozni, mesebeli városkákat meglátogatni, és a cseh sörök sem elhanyagolhatóak. Mi nem nagyon terveztünk előre, csak a szállások voltak meg, az útvonalakat mindig aznap reggel raktuk össze, ami kb. 20-30 perc GPS vakargatást jelentett. Bevallom őszintén, ez rettentően idegesített, de végülis le a kalappal, mert a gép tényleg csoda szép helyekre vitt – egy kivétellel…
1. nap: Budapest-Bécsújhely (Wiener Neustadt) 259 km HELYETT 384 km.
Esőre ébredtünk, úgyhogy kényelmes tempóban kezdtünk el pakolászni, reggelizni, mert az időjárás jelentés azt állította, hogy később majd jól eláll. Vártuk a csodát, ami dél körül következett be, ekkor kezdtünk el felcuccolni a motorokra, és nagyon-nagyon lassan elindulni. Előbb megálltunk tankolni, aztán jött a telefon, hogy a motortárolónál hagytuk a láncspray-t, azért még visszafordultunk, aztán egy ponton újraszerveztük a csomagokat, szóval nagyon úgy festett, hogy soha nem érünk oda.
Sőt, még el is tévedtünk, a 1-es helyett reflexből a 6-os útra mentünk rá, alig fél Magyarországot kellett megkerülni, hogy végre irányba álljunk. Gondoltuk, ha már úgyis Sopron felé vezet utunk, meglátogatjuk Tagamát, aki épp itt piheni ki a kamioncsók okozta fáradalmait, de nem tudtuk, hogy pontosan hol is található, ezért a GPS utasításait követően átmentünk a határon Ausztriába. Csakhogy a GPS szivargyújtója elromlott, és ő itt be is fejezte a pályafutását aznapra, a telefon alkalmazása meg totál más irányt mutatott. Vissza Sopronba, addigra kiderítettük Tagama lelőhelyét is, és beugrottunk hozzá látogatóba.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
A kórház parkolójában letettük a motorokat, és meghallgattuk az újdonsült születésnapost, akire valószínűleg egy szakajtónyi őrangyal vigyáz – ezúton is üzenem neki újra, hogy gyógyuljon gyorsan! Elég horror volt végighallgatni a történetét tudva, hogy aznapra még nagyjából 40 km van hátra, az útvonalunk pedig közel áll balesete helyszínéhez. De végül a nővérke diszkréten jelezte, hogy 40 perce lejárt a látogatási idő, úgyhogy indultunk tovább utunkra.
Az igazi horror viszont a parkolóban tört ránk, ahol kiderült, hogy ezalatt a kábé fél óra alatt kipakolták a dobozomat. Elvitték a szemüvegem, az elsősegély-gyógyszereket és nemtávirat (a párom) cipőjét. Rohantam a biztonsági őrhöz, a portáshoz, de persze senki nem látott semmit, és kamera sincs ott… jól indul a nyaralás.
Végignéztük a közeli kukákat, hátha rájött az ember, hogy a cucc számára értéktelen, de semmi. Végül nemtávirat egy bokor alatt megtalálta a szemüveget (szerencsére sértetlen!) és a gyógyszer egy részét, majd amíg a motorokat őriztem, kiabálást hallottam. Pár perc múlva hívott: megvan az elkövető, könnyű volt felismerni, mert a lábán volt a cipő.
