Zsófi grafikus kézügyességgel tetovál
Imádja a színes, kontúros, mozgalmas mintákat, melyek megelevenednek az emberi bőrön.
Az Invictus Tattoo-ban pár hónapja állt munkába Zsófi, aki éppen egy munka kellős közepén tartott, amikor a szalonba látogattam. A vendége szerencsére jól bírta a tetoválást, és az egyik szünetben leültünk beszélgetni a művésznővel.
− Látom, hamarosan készen leszel a tetoválással. Jó érzés, amikor mindketten örültök a pácienssel…
− Igen, hiszen bizalommal fordulnak hozzám, és egy életen át a munkámat viselik majd a bőrükön. Ez egy kapocs a tetováló és a vendég között.
− És hogyan indult a tetováló karriered?
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
− Három- négy évvel ezelőtt találkoztam először a tetoválással. Volt egy ismerősöm, aki tele volt tetoválásokkal, amiket még a haverjaival készítettek. Felvetettem neki, hogy szeretnék tetoválni, és segített elindulni az egészben. Vagyis, beszerezni az első tetováló gépemet, és pár alap dolgot elmondott. Ennyit tudott segíteni, utána magamtól jöttem rá nagyon sok mindenre. Az első évben még csak „óvatosan” próbálkoztam a tetoválással, de aztán teljesen beleszerettem, és munka mellett varrtam, amennyit csak tudtam. Este és hétvégenként a barátoknak, ismerősöknek készítettem mintákat. Bár, az első tetoválást magamra csináltam.
− Milyen végzettséged van egyébként?
− Tervező grafikusnak tanultam a Képzőművészeti Egyetemen, de nem abban a szakmában helyezkedtem el. Az akadémikus rajztudás, amit az egyetemen átadtak, nagyon sokat segít, de sok mindent másképpen kell művelni a tetoválásnál. Úgy fogom fel, hogy ez egy új rajzeszköz. Van egy tű, és egy teljesen új papírom, a bőr, ami emberenként változik. Ezzel is meg kell tanulni rajzolni. Persze, nem lehet pár hónap alatt elsajátítani, mint bármelyik más rajzeszköz használatát, hanem ehhez évek kellenek. Az akvarell festéshez tudnám hasonlítani, amit még nagyon szeretek. Ott sem lehet hibázni! A világosabb árnyalatoktól építkezek a sötétebbek felé – éppen fordítva, mint a tetoválásnál.
− Mit szeretsz még a tetoválásban?
− Igazán kreatív munka, hiszen a saját elképzeléseimet vihetem bele, ha látom, hogy jobb lenne, mint ahogyan a vendég gondolta. Persze, meg kell magyarázni neki… De utána hálás, mert látja, hogy sokkal jobb lett, mint az eredeti elképzelése. A legapróbb dologba is lehet valami egyedit vinni. Azt én rajzoltam, és másnak már nem varrom fel ugyanazt.
