Tetováló klub biliárdasztallal
A budapesti Tattooz Club egy igazi gyöngyszem a fővárosban, hiszen a jó hangulat és az elismert tetoválók mellett, modern, eredeti környezet fogadja a varratni vágyókat.
Különleges kiváltságban volt részem, hiszen a szalon egyik tulajdonosa, Bozók-Csikós Dorottya „Doro” készítette el az évek óta megálmodott mintámat a karomra.
Doroval tavaly ismerkedtünk meg. Említette, hogy kezdi bontogatni „tetováló-szárnyait”, de még csak ismerősöket vállal el.
Úgy látszik, most érett be a dolog, hogy Doro varrja rám a rég áhított vérvörös mintámat. Így hát, útra keltem és a XIV. kerületi Vezér utca felé vettem az irányt.
A Tattooz Clubban nem mindennapi látvány fogadott. A tágas, hatalmas helyiségben több tetováló dolgozott, berregtek a gépek, szólt a zene. De valahogy mégis megvolt mindenkinek a maga kis saját kuckója, ahol fogadhatta a vendégeit, s készülhettek a remek alkotások.
| Ha már régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kellene tanulni motorozni, életed legnagyobb kalandja most kezdődik. Töltsd le ingyenes e-bookunkat, amivel megteheted az első lépéseidet a motorossá válásod felé! Add meg az adataidat és már érkezik is a postafiókodba az ingyenes e-book.  |
Megmondom őszintén, hogy az első dolog, ami megfogott, amikor beléptem az ajtón, a fekete, hosszú bárpult volt. Valami gyönyörűséges! Visszafogott, mégis elit hangulatot biztosít az elnyúlt szobának. Doro elmondta, hogy az ő ötlete volt a szín és saját kezűleg festette a pultot. Persze, az egész szalont a saját képükre formálták a férjével. Ez még családias jelleget is kölcsönöz a Tattooznak.
A bárpult mellett kialakítottak egy kis oázis-szerű várakozási helyet, ahol kényelmesen ücsöröghetnek a vendégek. Ha pedig máshoz lenne kedvük, neki állhatnak biliárdozni, ugyanis két asztal is a rendelkezésükre áll, sőt még csocsózhatnak.
Nem régóta létezik ám ez a Club. ─ A Tattooz-t év elején nyitottuk, nagyon megtetszett nekünk ez a 160 négyzetméteres helyiség, amit úgy alakíthattunk, ahogyan akartunk. Ez egy elegáns stílusú, nyugis hely. Olyan szakmailag ismert nevek dolgoznak nálunk, mint Salamon Zoli, Mezei Szabolcs, Misinszki Zozi, Főző Sanyi, Tarr Levi, Ilyés Zsófi, Loki és folyamatosan jönnek új, fiatal tehetségek. De ha valaki műkörmöt akar varázsoltatni magának, ezt ismegteheti Dudás Mariannál – mondta Doro.
─ Hogyan indult a tetováló karriered?
─ Körülbelül egy éve kezdtem el tetoválni. A srácoktól folyamatosan tanulok. Ők azt mondják, hogy jól haladok, de néha még elégedetlenkedem magammal. Sok idő és gyakorlás a titok. A legegyszerűbb vonalazgatással kezdtem, majd a testvéremnek készítettem egy mintát, ami elég jól sikerült. A páromra és barátokra szoktam varrni. A fiúk teljesen őszinték velem a szalonban, és mindig mondják, hogy már vállalhatnék idegenekre is munkát, de én még tartok ettől. Valószínűleg ez csak a berögződésem, és előbb-utóbb el fog múlni.
─ Érthető, hiszen nem szabad siettetnie semmit az embernek önmagával kapcsolatban. Majd eljön az az idő is, amikor úgy érzed, most már jöhet bárki!
─ Az is bennem van, hogy eléggé nagy emberek munkái vannak előttem és látom, milyen sokat kell még fejlődnöm. Egyre több időt töltök a szalonban. Amíg még pici volt a kisfiam, jobban igényelte, hogy mellette legyek, de most már egyre nagyobb és így nekem is könnyebb. Nézem, hogyan dolgoznak a szalonban a többiek. És mivel eléggé sok minta van rajtam, nem tudatosan, de mindig figyeltem, hogyan dolgozik rajtam a tetováló; hogyan születik meg egy alkotás a bőrömön.
─ Na igen, már alig van szabad hely rajtad!
─ 16 évesen tetováltattam magamra először, a szülők elleni lázadásként. Majd 21 évesen jött a következő minta. Ezután szépen lassan elkezdtem megismerni az embereket a szakmában. Láttam a munkáikat és megtetszett ez az egész világ, azután nem volt megállás. Most már fogynak rajtam a szabad helyek, bizony. Az egyetlen dolog, ami visszafog valamilyen szinten, a kisfiam. Tudom, milyenek az emberek és nem szeretném azt, hogy valamilyen hátrányos megkülönböztetés érje, mondjuk majd az oviban, mert az anyukája tetovált. Egyébként, egy könyvelő irodában dolgoztam régebben, onnan mentem el szülni. Ott így fogadtak el, amilyen vagyok.
Beszélgetés közben jól haladunk, lassan elkészül a mintám. Körénk gyűlnek a többiek, akik még a vendégeiket várják, és bekapcsolódnak a beszélgetésbe, a forgós székekkel „fogócskáznak” a nagy teremben, majd vízzel spriccelik egymást… És nekem vissza kell fognom a nevetést, mert mozdulatlannak kell maradnom.
Abba is pontosan beleválasztottam, hogy milyen mintát varrjon rám Doro, akinek a kedvencei a geometriai formákat idéző, vonalas jellegű rajzok. Nos, az enyém pontosan ilyen! Azóta rendszeresen megkérdezik, hogy henna-e vagy sem.
Amikor készen lettünk, rossz volt eljönni onnan, mert számomra minden tetováltatás felér egy meditációval. Annyira kikapcsol az egész „szertartás” hangulata, s örömmel tölt el, hogy valami új dolog születik a bőrömre, ami a részem lesz.
És csak úgy spontán szeretne egész nap ott lógni az ember, nevetni, beszélgetni, nézni, ahogyan jönnek-mennek az emberek.
De szerencsére nemsokára ismét mehetek, mert lassan legyógyul a minta, és Doro átüti azokat a részeket, amelyeknél kilökte a bőröm a festéket.
Aki csak teheti, látogasson el a Tattooz Clubba, mert szuper élményekkel fog gazdagodni, s egy új tetoválással!
